Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Büntetéskimérési kérdések. Ügyvédjelölt mint védő. 2. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. ,8. megfordulni, hogy van a BP.-nak 384. §. 9., 38}. §. 1. b) és 385. §. 3. pontja is? Es ha az ügyvédjelölt ezt nem tudta volna, a minthogy ennek tudásáért nem volt felelős: meg lehetett volna-e a lelkiismeret szemrehányása nélkül nyugodni abban a tényben, hogy van egy 85. számú bűnügyi döntvény, mely annak az ügyvédjelöltnek, nem mondom, hogy annak, hanem az őt helyettesítésre jogosított ügyvédnek és az ügyvédjelölt védői szereplését tűrő bíróságnak mentségül szolgál ? Tisztelettel esedezem a nagyméltóságú Curiánál, hogy ha már a 2. számú bűnügyi döntvény kiküszöbölését lehetőnek találta és el is határozta, a mely pedig, kivált a BN. II. fejezetének is életbelépte után, ezredrésznyire se fenyegette a vádlott érdekeit: találjon módot a 85. számú döntvény kiküszöbölésére is. Minden ok, sőt a kellőnél több is megvan erre a BP.-ban és az ezt életbeléptető 1897. évi 34. törvényczikkben. IV. A vádlott 1909. évi október hó végén, a kir. Ítélőtábla ítélete után, ismét fogságba került és abban volt a Curiának igio. évi február hó 2j-án hozott Ítéletekor is ugy, hogy emez ítélet hozataláig összesen 8 hónapot és mintegy íj napot töltött előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban. A Btk. 94. §-ának sem a BP. életbelépte előtt, sem azután nem tulajdonítottak a bíróságok a vádlott sérelmére szolgáló értelmet. Különösen abban az esetben, ha az előzetes letartóztatásnak vagy a vizsgálati fogságnak, vagy mind a kettőnek időtartama «fogház»-ban kiszabott büntetésbe volt beszámítandó: a BP.-nak a járásbíróság előtti eljárásnál kötelező 537. §-ában foglalt ama szabályt, hogy «az előzetes letartóztatásnak teljes tartama a büntetésből mindig levonandó»: a bíróságok a törvényszék előtti eljárás alá tartozó ügyekben is állandóan figyelembe vették. Az 1910. évi február hó 23-án hozott curiai ítélet tárgyául szolgált ügyben sem lehetett az ellen észrevétele senkinek, hogy a törvényszék a saját ítélete szerint kiszabott fogházbüntetésből, az addig eltöltött 4 hónapi és 8 r*api fogság ideje által 4 hónapot és 7 napot, a tábla pedig a saját ítélete szerint kiszabott börtönbüntetésből a fogságnak 4 hónapban és 24 napban feltüntetett ideje által 4 hónapot, a Btk. 94. §-a szerint, kitöltöttnek nyilvánított. Es mi történt ? A Curia a következő ítéletet hozta: «A semmiségi panasznak a BP. 384. §. 2. és 385. §. 1 aj pontjára alapított része visszautasittatik; a BP. 384. §. 9. és 385. §. 1 b) pontjára fektetett része pedig elutasittatik. Ellenben a BP. 385 §. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panasz alaposnak találtatván, mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének a büntetés kiszabását tárgyazó része a BP. 385. §. 3. pontjában meghatározott semmiségi ckból a BP. 437. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében megsemmisíttetik és vádlott a Btk. 285. §. második bekezdése második tétele alapján, a Btk. 92.