Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet, 49. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. hanem csak az, hogy addig, mig az elkövető a jogosultnak tudomására nem jutott, az inditványi határidő le nem járhat. d) A bírósági gyakorlatból: C. 1895 ápr. 24.1 eldöntött esetben (erőszakos nemi közösülés) sértett a cselekményt a községi elöljáróság előtt a cselekményt követő napon feljelentette. A jegyzőkönyv tartalma szerint sértett vádlottnak megbüntetését és az iratoknak a kir. járásbírósághoz áttételét is kérte. A bűnvádi eljárás folyamán azonban a jegyzőkönyvet felvett községi jegyző a jegyzőkönyvnek ezt a részét valótlannak és általa csak túlbuzgóságból bevettnek állította és sértett is azt jelentette ki, hogy a községi jegyző előtt vádlottnak megbüntetését nem kívánta. A kir. itélő tábla ez alapon vádinditvány hiánya miatt az eljárást beszüntette. A kir. Curia ezzel szemben kijelentette, hogy a községi elöljáróság előtt tett feljelentés joghatályos indítvány, még ha abban nem is kívántatik kifejezetten vádlottnak megbüntetése. C. 1905 decz. 29.2 az indítvány hiányára alapított semmiségi panaszt elutasította, «mert a kir. itélő tábla tényként megállapította, hogy a vádbeli cselekmény elkövetését közvetlenül követő napon sértett és ennek atyja együtt jelentek meg a községi elöljáróság előtt s ott együt tették meg a feljelentést, s hogy az erről felvett jegyzőkönyvet az apa csak a községi elöljáróságnak mulasztásából nem irta alá ; sértett atyja tehát a magáninditványt kellő időben terjesztette elő». C. 1906 jan. 18.3 szerint — csendőrség előtt tett feljelentés esetében — «a panasz, különösen ha abban a személy is kifejezetten megvan nevezve, magában foglalja azt a kívánságot, hogy a feljelentett ellen a bűnvádi eljárás folyamatba tétessék», habár az kifejezetten nem is kéretett. C. 188Ó nov. 10-én4 eldöntött esetben a sértett felek az ellenök foganatosított hivatalos eljárás miatt feljelentést tettek, s a feljelentettek megbüntetését kérték. Az első bíróság a vádlottakat könnyű testi sértés vétsége miatt vád alá helyezte. A kir. itélő tábla a végzésnek ezt a részét megsemmisítette, s ebben az irányban a további ejjárást megszüntette azért, mert K. J. és neje a csak magánvádra üldözhető könnyű testi sértés miatt vádat nem emeltek. A kir. Curia a kir. tábla végzését feloldotta s kimondotta, hogy: «a panaszosok feljelentést tettek, abban a panaszolt sérelem tényállását előadták s a feljelentettek megbüntetését kérték. Ez a feljelentés a Btkv. 110. §-a intentiójának megfelelt, az abban körülirt tényállásból levonható bűnös cselekmény helyes minősítése pedig a bíróság hivatali feladatának tárgyát képezi.» Dr. Heil Faus\tin. 1 U. o. jo. k. 504. I. 2 U. o. 47. k. 277. 1. 3 U. o. 52. k. 16. 1.