Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Észrevételek a polgári perrendtartás javaslatának a mulasztást szabályozó 442., 443. és 510 §-aihoz

TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. 369 vagy ha az előbbi perfelvételi határnap az ő kérelmére elnapoltatott, — vagy ha az ügyben ellentmondással már élt (460. §.). Czélszerünek tartanám tehát a mulasztás következményei kimondásának megtagadását szabályozó 442. §-t következőkép kiegészíteni: *Ha a 80. §-ban szabályozott pertársaság esetében felperes a megjeleni alperessel szemben a keresettől eláll, és a meg nem jelent alperes ellentmondással nem élhetne, utóbbival szemben a mulasztás következményeinek kimondását •— ujabb határnap kitűzése mellett — végzéssel megkell tagadni*. E rendelkezés természetesen tárgytalan akkor, ha az elállásnak a 187. §. szerint helye nincs, s ha a megjelent alperes beavatkozik, vagy megállapítási keresetet indít. Magától értetődik, hogy mindez nem vonatkozik a 79. §. szerinti — közönséges — pertársaság esetére, a midőn a megjelent pertárs cselekménye; a mulasztó javára ki nem halhatnak. II. A mulasztás következményei kimondásának megtagadásáról a 442. és 443. §-ok intézkednek. A megtagadás mindkét §-a szerint nem Ítélettel, hanem végzéssel mondatik ki. A mai eljárástól való eltérés különösen szembetűnő a 443. §. 4. pontjánál, mely szerint a mulasztás következményeinek kimondása végzéssel megtagadandó, <tha a kereseti kérelem a közölt kereset tartalma szerint meg nem állhat* vagyis ha például a kereset tartalmából kitűnik, hogy a kereseti kérelem képtelenség, törvénybe, közerkölcsiségbe ütközik, magában véve semmis jogügylete van alapítva, -vagy ha a kereseti jog megjelöléséhez, indíviduálizálásához szükséges tények a keresetlevélben elő nem adattak. Mai eljárásunk szerint ily esetben felperes keresetével, alperes meg nem jelenése daczára, itéletileg elutasittatik. A javaslat, ugy látszik, ítéleti elutasítást, erre irányuló kérelem nélkül nem ismer s alperesi ellenkérelem nélkül felperes hátrányára res judicatát teremteni nem akar. Ha felperes keresetét kijavítja, akkor ennek az alperessel való közlése mellett, uj határnap tűzendő. Ha ki nem javítja, akkor sem lehet elutasító ítéletet hozni s felperes hiába kér ítéletet, nem kap ítéletet, a bíróság megmarad a mulasztás következményei kimondását megtagadó végzés mellett. Hogy ez így van, az a 444. §-ból is kitűnik, mely szerint ez esetben a további felfolyamodás a másodbiróság helybenhagyó határozata (helyesebben: «végzése») ellen sincs kizárva, — épen azért, mert itt az érdemet végzéssel dönti el a bíróság. De ha ez így van, akkor a 443. §. 2. pontjának szövegezése nem praecis. E szerint a mulasztás következményei kimondása végzéssel megtagadandó, és az eljárás szünetel «ha a megjelent fél valamely hivatalból figyelembe veendő körülmény tekintetében a szükséges bizonyítékot nem adja elő és annak a körülménynek a fennforgása vagy fenn nem forgása e miatt kétséges marad*. Megjegyzem, hogy itt nincs szó a pergátló körülményekről; ezeket az 1. pont tárgyalja. De mi történik, ha oly hivatalból figyelembe veendő körülmény, mely rendszerint ítéleti elutasítás alapjául szolgál, pl. res judicata fennforgása (411. §. II. bekezdése) nem kétséges, Jogállam. IX. évf. 5. f. 24