Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

364 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. peres alperes kiskorúsága miatt az ez ellen indított váltóperben pervesztessé vált és alperes nem bizonyította, hogy felperes a kiskorúságát ismerte. Sommás perben ugyanily esetben felperest a S. E. 109. §. imperativ rendelkezése alapján a költségben marasztalni kell. Nem tudom, vájjon a Kovács javasolta amendement nem-e még mindig szük, kazuisztikus, s nem-e kellene egyszerűen a biró mérlegelésére bizni, hogy nyomós okból a költséget megszüntesse vagy a pernyertes felet az egész költségben vagy annak egy részében marasztalja. E megoldás mellett szól már csak az is, hogy minden kazuisztika e kérdésben elnyújtja a pereket, mert az alperesnek egy uj allegátát szolgáltat, melyet bizonyíthat vagy melynek bizonyítását megkísérelheti. A számos nagyérdekü észrevételre, mely sokkal behatóbb megvitatást érdemelne, itt futtában még csak azt, hogy a javaslat 431. §.-ához indítványozott pótlást nélkülözhetönek tartom. E §.-ban a megítélt tartás vagy hasonló szolgáltatás megváltoztatását czélzó uj perről van szó, «a viszonyok megváltozásán alapján. Kovács attól fél, hogy a §.-t ugy fogják értelmezni, hogy az ily perekben a perújítást kizárja. Alig hinném. A perújítás rendkívüli perorvoslat, melynek tényalapja — legalább a mi a materiális jogállapotot illeti — az alapitéletet megelőző időre nyúlik vissza ; az érintett uj per pedig uj per, önálló és az alapitélet kelte utáni időben beállt jogalappal. Ez a szempont adja meg annak a megoldását is, mely időpont legyen az uj perben hozandó ítélet hatályának kezdőpontja. Kovács ezt a kérdést bírói mérlegelés számára kívánja nyitva hagyni ; hozzájárulok, de azzal a korlátozással, hogy ez a kezdőpont nem lehet korábbi, mint az alapperbeli szóbeli tárgyalásnak — esetleg a felebbezési bíróság előtt történt — berekesztése (mert t. i. eddig hozhatók fel nóvumok az alapperben). * Még februárban tartotta meg Reii^er Béla is érdekes előadását a szavatossági és teljesítési szabályok viszonyáról a polg. törvénykönyv tervezetében. A kérdés valóban olyan, hogy annak miként való megoldásában bennefoglaltatik minden magánjogász egész jogi krédója : «mondd meg nekem, mit tartasz a szavatosságról, s én meghatározom, mit tartasz a magánjogról.» Mi azt tartjuk, hogy a magánjogi felelősségnek ma már hármas fokozata van : 1.) személyes kötelesség nemteljesitése — következmény : magánjogi szankczió ; 2.) vagyoni kötelem nemteljesitése — következmény, ha az exculpatio nem sikerül : érdekteljesités (teljesítési surrogatum, a potiori: kártérítés) ; 3.) vagyoni kötelemteljesités hiányossága — következmény : érdekteljesités az exculpatio kizárásával. A három közül csupán a 2.) és }.) alatti konkurrálhat egymással ; s ezért itt a törvényhozó az előtt a feladat előtt áll, hogy e konkurrentia területét és módozatait meghatározza. Igaza van az előadónak abban, hogy a két szabálykört egymás mellett korlát nélkül alkalmazni nem helyes; s igaza van abban, hoí,'y a