Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

3Ó0 Dí VÁMBÉRY RUSZTEM e közmondásra a találó választ megadja Anatole Francé, korunk egyik legnagyobb gondolkodójának mondása : la science est infaillible, mais les savants se trompent toujours. Kétségtelen, hogy a kriminológiában, a melynek a határozatlan büntetés logikai folyománya, ép ugy benne rejlenek a bűntettes kategóriák körvonalai, mint a hogy a faragatlan márványtömbben benne rejlik a szobrászati remekmű. Eddigelé azonban nem akadt sem művész, sem véső, a mely a plasztikus vonalakat napfényre hozta volna. A bűntettesek osztályozása, bármily tarka változatokra akadunk is az irodalomban, nemcsak kezdetleges, nemcsak a körülirás szabatosságában, hanem elvi alapjaiban is fogyatékos. Főleg pedig alkalmatlan legfőbb feladatának betöltésére, hogy alapul szolgáljon a társadalom védekezési módozatainak megállapítására. Ámbár bizonyos, hogy a bűntett társadalmi és egyéni okai felderitésének gyakorlati értéke ott kezdődik, a hol a bűntetteseknek a criminogen tényezők azonossága által meghatározott csoportjaival a társadalmi ellenhatás meghatározott módozatait tudjuk szembeállítani. Ennek tulajdonitható, hogy az Union Internationale Criminelle, a mely e kérdéssel már antwerpeni congressusán (1894) foglalkozott, a véleményezők (Prins és Gautier) elméleti hódolata mellett, a melylyel az intézménynek adóztak, nem tudott gyakorlati eredményre jutni és az elv alkalmazását csak speciális intézetekre (dologházak, iszákos menhelyek, fiatalkorúak nevelőintézetei) korlátozta. A közismert osztályozások: a Lombroso Ferri-féle öt csoport (született, szenvedély, szokásos, alkalmi és elmebeteg bűntettes), Lacassagne hármas felosztása (criminels d'instinct, d'action, de pensée), Liszt megkülönböztetése pillanat- és állapotbüntettesek közt* egyaránt alkalmatlanok e czélra, nem mintha crimi* Még abban a lényegesen tökéletesített alakjában is, a melyet Maxwdl-v.é\ találunk (Le crime et la société 1909. 160—252.), a ki az állapotbünteiteseket congenitalis és szerzett tulajdonságok szerint különbözteti meg, a pillanatbüntettesek osztályát a physiologiai és psychologiai szükségletekre, az emotionalis (atfectif) és psycho-socialis érzelmekre, mint a cselekmény motívumaira vezeti vissza.