Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

A HATÁROZATLAN TARTAMÚ BÜNTETÉS. 361 nalpsychologiailag helytelenek volnának, hanem mert egyrészt nélkülözik a szabatosan körülírható és az élet realitásában megállapítható vonásokat, másrészt pedig a motiválhatóság, a büntetés hatása szempontjából különböző lélektani typusokat foglalnak össze. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a bűnügyi lélektan tapasztalati anyagának a mainál nagyobbszámu és megbízhatóbb adathalmaza ezen változtatni fog. Sajátsága ugyanis a sociologiai kategóriáknak, hogy csupán a fogalomkör magja határozható meg szabatosan, perifériái azonban mindig elmosódott átmeneti alakzatokat mutatnak, ugy, hogy a jogi körülírás által feltételezett abstractióra alkalmatlanok. Másrészt pedig az adatoknak bármily halmaza áll is rendelkezésünkre, még mindig nélkülözzük azt a psycho-physiologiai módszert, a melylyel az emberi cselekvés egyéni és társadalmi komponenseinek viszonya meg volna határozható. Ha tehát a bűntetteseknek a criminologiai osztályozása még ma (ignoramus sed non ignorabimus!) nem alkalmas kiindulópont a határozatlan büntetés körének meghatározására, magából az intézményből kell kiindulnunk. Nem szabad felednünk, hogy a határozatlan büntetés csak perjogi forma, 1 a mely a nevelő gondolat érvényesülését lehetővé teszi. Értéke a legszorosabb kapcsolatban áll a reformatory rendszerrel, a melynek corollariuma s a melylyel együtt áll vagy megdől. Vitátlan, hogy a határozatlan büntetés mint az individualisatio végső következménye2 par excellence nevelő büntetés.3 Annak, a ki a büntetés specialpraeventiv czélját komolyan veszi és ez okból meg van győződve a megtorlás és a «javítás» összeférhetetlenségéről, a határozatlan büntetés egyszersmind a nevelő büntetés egyetlen elfogadható alakját jelenti. Ha egyáltalán lehetséges a társadalomra káros egyént annak hasznos polgárává alakítani, ugy azt határozott időhöz kötni ép oly komikus, 1 Len-;: Die anglo-amerik. Reformbewegung 200. 1 Rosenfeld: Vergl. Darst. III. 145. 5 Freudcnthal; ibid. III. 267.