Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r
A HATÁROZATLAN TARTAMÚ BÜNTETÉS. } $ 5 zatlan büntetés és a megtorlás gondolata közt nincs kiegyenlithetlen ellentét. Arra sem hivatkozom, nogy a megtorlás nem az egyetlen eleme a büntetésnek, a melyet történeti fejlődéséből magával hozott,1 sőt arra sem mutatok rá, hogy az a vélt c^éls^erüség, a melyben a megtorlásnak, mint a büntetés ellen irányuló ellenhatásnak lélektani ereje rejlik, a megismerés által mennyit vesztett erejéből. Mellőzöm annak kifejtését, hogy a megtorlás fogalma felöleli a büntettél szemben gyakorolt összes ellenhatásokat,2 hogy a határozatlan büntetés, midőn az elkövetett büntettet nem a tettes psychéjének azzal a segmentumával hozza kapcsolatba, a mely a tetthez tapadó bűnösségben kifejezésre jut, hanem visszavezeti a tettes egész egyéniségére, teljesebben valósitja meg a visszatorlást.3 Sophismának tartom Freudenthal érvelését, a melylyel bizonyitani igyekszik, hogy a bűnösség subjectiv mértéke voltakép csak a büntetés végrehajtása alatt állapitható meg. Mindez puszta rhetorika, megkerülése annak az egyenes és őszinte álláspontnak, hogy e határozatlan tartamú büntetés uj phasis a bűntett ellen irányuló társadalmi ellenhatás fejlődésében. Lis^t nemrég mutatott rá,4 hogy «l'avenir de la peine est tout indiqué dans le sens de sa rationalisation comme un moyen social de l'exclusion et de l'adaptation». Ha tehát megállapítható, hogy a határozatlan büntetés a társadalom védelmének rationalis eszköze, ugy annak érvényesülését az a petitio principii, hogy mint a megtorlás gondolatával ellentétes a büntetés fogalmával is ellenkezik, meg nem -akaszthatja. Nem az a kérdés, hogy a büntetés megtorlás-e, hanem az, hogy megtorlás maradjon-e, megtorlásnak kell-e lennie. A büntetés történeti fejlődésének gyakorlati eredményei megczáfolják ennek szükségét. «Je ne crois pas — mondja Anatole Francé5 — que ces peines, qu'infligent des hommes á des hommes soient 1 Tarde: Les tranformations du droit i <, et suiv. 2 Merkel: Ges. Abh. II. 691. 3 i. h. 276. 4 Bull. de 1' U. J. de dióit pénal XVI. 495. 5 Les contes Jaques Tournebroche 155. 2J*