Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

A HATÁROZATLAN TARTAMÚ BÜNTETÉS. minalanthropologia a bűntettesek egy részét testileg beteg embernek mondja, a kinek criminális tevékenysége a betegség megnyilvánulása. Mi sem természetesebb, mint hogy e hasonlat a bűntett repressiójában a büntetés határozatlanságára vezet és ezen az alapon teljesen érthető az a maró szatira, a melylyel pl. Ferri1 a büntetés határozottságát ostorozza. A másik ok a bírói önkény, a melynek a középkor és újkor2 büntető törvényei egész az 1791-iki franczia forradalmi codexig utat nyitnak. Nem a réclassement social lehetőségét kívánták a forradalom előtti codexek biztositani, hanem a kormánynak kellemetlen elemeket óhajtották az administratiónak kiszolgáltatni. Ha a Constitutio criminális Theresiana I. art. 4. §. 12-ben szabályozott absolut határozatlan büntetésben meg is találjuk az elitélt félévenkénti revisióját («wie sich ein solcher Büssender zur Besserung anlasse», ugy bizonyára hiányoztak a büntetés végrehajtási eszközök, a melyek a javitó czélzat megvalósítását lehetővé tették. De ily czélzat is hiányzott a «határozatlan tartamú» fogházbüntetésben, a melylyel egyes particuláris német államok a politikai természetű delictumok «közveszélyes*) tetteseit ártalmatlanná tették. Ép ezért hiábavaló kisérlet, hogy akár az intézménynek alapgondolatára, akár alkalmazásának körére a jogtörténelemben keressünk támpontokat. Mitsem von le a határozatlan tartamú büntetés értékéből, hogy a börtönügyi gyakorlat szülötte3 s hogy elméletileg illegitim származását csak a criminologiának későbbi tanításai szentesitették. Minthogy azonban a határozatlan büntetés ujabb phasist jelent a bűntett repressiójának történetében, összeférhetőségét a büntetőigazságszolgáltatás alapelveivel szintén nem lehet a történeti fejlődés perspectivájából megítélni. Hogy a büntetés ma tartalmilag megtorlás, azt a reális 1 Die positive kriminalistische Schule in Italien. Frankfurt a. M., 1902. 42—47. 2 C. C. C. Art. CXCV. és Preuss. Alig. Landrecht II. 20. §. $ 1160. 3 Spalding: Actes du Congrés de Bruxelles II. 4*0. logállam. IX. évf, 5. f. 2 5