Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

Dí VÁMBÉRY RUSZTEM A HATÁROZATLAN TARTAMÚ BÜNTETÉS. Irta: Dr. VÁMBÉRY RUSZTEM. Ha a meggazdagodott parvenunek az életben sikerei vannak, nyomban akad valaki, a ki felfedezi nemesi származását és megszerkeszti családfáját. Hasonló az intézmények sorsa is. Ép ugy, mint a feltételes elitélésnek, a határozatlan büntetésnek gyakorlati eredményei is történeti múltjának felderítésére késztették a criminalistákat.1 A leszármazás legitimitása azonban nem mindig alkalmas a jogosultság bizonyítására, sőt esetleg inkább elhomályosítja, mintsem felderíti az intézmény alapeszméjét. Hogy a határozatlan büntetés a történelmi fejlődés során újra és újra ismétlődő jelenség, az két okra vezethető viszsza. A stoikus bölcselőktől kezdve2 a kereszténység tanításán át3 egész a criminalanthropologia modern elméletéig4 egy hasonlat vonul végig a büntetőjog történetén: a bűntettes párhuzamba állítása a beteggel. Ez a hasonlat kezdetben symbolikus, majd napjainkban annyira reálissá válik, hogy megszűnik hasonlat lenni. Az organikus társadalmi elmélet tulhajtása a büntettet a társadalmi test betegségeként fogja fel, a cri1 Lis^t: Strafr. Aufsátze II. 149 ; Freudenthal: Vergl. Darstellung III. 247—2^0. Lacoste: Étude historique sur l'idée de sentences indéterminées Paris 1909. 5—29; Horn: Die unbestimmte Verurteilung in der Geschichte der altösterr. Strafgesetzgebung (Festschrift f. Carl Stooss, Wien 1907.) 129—14j. Ezzel szemben czáíolja a történeti előzményeket: Schoetensack: Unbestimmte Verurteilung, Leipzig 1900. 5. 2 «Les législateurs considérent les criminels comme des malades de Párr.e, qu'ils doivent guériri). Plató: De legibus IX. id. Lacoste-nál. Hasonlóan tanítványa Sokrates: Eth. Nik. VII. íj., 15. Cf. Loening: Die Zurechnungslehre d. Aristoteles Jena 19J0, 548. 5 L. Riviere: Révue pénit. 1895. 1159. et suiv. ; Krauss: lm Kerker vor und nach Christus. Freiburg i. B., 1891;. 206. 4 így már Boileau de Castelnau: Ann. méd. psych. 1860. p. 5^7 és Despine Psychologie naturelle Paris 1868 III. 47? et suiv.) a «Traitement morál palliatif et curatif»-ot ajánlja és hozzáteszi (ibid. 480.) : «La durée de ce traitement ne peut étre limitée d'avance ; elle dépend de la ténacité des instincts pervers, que l'on veut étouffer. On ne dóit pas rendre de vue que l'on a affaire á des étres moralement malades.»