Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A római jogról. 2. r

A RÓMAI JOGRÓL. 349 szári könyvtár görög papyrusgyüjteményében 87. sz. alatt foglal helyet s mely az Archív für Papyrusforschung cz. folyóirat 4. k. 130. s k. old. egész terjedelmében olvasható (az idevonatkozó rész: Col. III. lin. 6. squ.; hozzá: Wilcken, íd. h. 135. s k. o. és Frese, i. m. 515. o.). A rendelkezésünkre álló tér szük volta ezúttal csak annyit enged meg, hogy ezt a néhány jellemző példát fölemlíthessük. Ezekből is eléggé kitűnik az uj disciplina tudományos és didaktikai jelentőségének alapja. A jogtörténelmi anyag bővülése, az összehasonlitó jogi vizsgálódások kiszélesítése, a római jog jogtörténelmi jelentőségének tüzetesebb és pontosabb megítélése: ezek azok a vívmányok, melyek ugy az irodalmi munkálkodásban, mint a tanítás terén gyümölcsöztethetők lesznek. Természetes, hogy a kezdet nehézségei egyelőre itt is föltüntetnek olyan árnyoldalakat, melyeket félreismernünk nem szabad. A fantázia itt is részt kér magának, nem egyszer a realitás és exaktság rovására. A gyakran nagyon is hézagos adatokra sokan igen merészen építenek, ez által kettős irányban is vétkezvén: fontosabb és hasznosabb kérdésektől vonván el a haszontalanságra fecsérelt munkaerőt és másokat is tévútra vezetvén. Azt hiszem, a jelenlegi jogi papyrologiai irodalom egy ismerője sem tagadhatja el azt az impresszióját, hogy ebben a tekintetben nagy munkaerőpazarlás észlelhető. Akárhány ujabb munkát lehetne idézni, melyben alig található egyetlenegy határozott tétel, vagy reális eredmény, de viszont a mely csakúgy hemzseg a többnyire merőben fantáziára, vagy néhány szójátékszerü filológiai analógiára támaszkodó hypothesisektől. Mig azonban itt még talán azzal menthetők a fölvetett hypothesisek szerzői, hogy eszméket, irányokat jelölnek meg, melyek realitását mások adatokkal igazolhatják, addig a kiegészítések és konjekturák terén igen gyakran olyan hiábavaló erőpazarlást tapasztalhatunk mely akárhányszor a bűnös köny-