Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 4. szám - A magyarok dekrétuma Rómában

270 Dí SCHILLER BÓDOG de — és ez a veszedelmes — abban a genust: a római jogot ítéli el és nem a speciest. Ugy gondolkozik: «ha már római jognak lenni kell, e nemben ez bizonyára kiváló alkotás». Pedig mi haszna volna egyáltalán a római jognak az egész jogtudo­mányban és jogi oktatásban, ha nem a jog ismeretének szol­gálatában állana ? Ezért kell ma minden valódi romanistának összefogni az egyre jobban terjedő előitéletek eloszlatására. Művelni kell tisztes tudományunknak ama részeit, melyek egyfelől benső erejük­nél fogva verik vissza az igazságtalan támadásokat, másfelől a mai jogintézmények helyes felfogásának és alkalmazásának elő­mozdításával gyakorlati jogászi haszonnal járnak. A jövő romanista generáczió sürgős feladata ennek a pont­nak sikeres megvédése. Nemcsak súlyos, hanem egyszersmind talán hálátlan is e feladat. Hiszen olyan munkáról van szó, mely rendkivül nagy, széleskörű tudást és az anyagba való bele­mélyedést igényel, de viszont a «teremtés»-nek, a «felfedezés»­nek kijáró külső hatást nem hozza meg: ugyan hol van az a kérdés, melynek minden pontja, minden részlete kimeritő meg­vitatást ne nyert volna a pandektajog gazdag irodalmában ? (Befejezése következik.) A MAGYAROK DEKRÉTUMA RÓMÁBAN. Irta : dr. SCHILLER BÓDOG. Arról a nagyérdekü levélről, a melyet az alábbiakban közlök, Luschin Arnoldnak, a gráczi egyetem professzorának a Schmoller-féle «Jahrbuch für Gesetzgebung, Verwaltung und Volkswirtschaft im Deutschen Reiche» 1908. évi első füze­tében* megjelent s a régi magyar alkotmánytörténelmet tár­gyazó tanulmányából szereztem tudomást. Luschin, megemlékezve * 277. s k. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents