Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1910 / 4. szám - A választói jog és a tartományi illetőség Boszniában és Herczegovinában. 1. r
A VÁLASZTÓI JOG ÉS A TARTOMÁNYI ILLETŐSÉG. állam, és hogy a választói jogban csak éppen annyi az egyéni jog, hogy a választó igényelheti, hogy a választáshoz bocsáttassák,^ illetőleg hogy e jogának gyakorlásában ne akadályoztassák. A választói jog individualisztikus felfogásának egy egészen különleges produktumát látjuk ebben a boszniai vegyes választójogi rendszerben, melyet nem is tekinthetünk egyébnek, mint egy rég túlhaladott, végleg megdöntöttnek hitt elmélet posthumus termékének. Hogy politikai momentumok mennyiben szolgálhatnak e sajátszerű jogi alakulat mentségéül, azt itt, a mikor minden politikai szemponttól elvontan pusztán ez intézménynek jogi következményeit kívánjuk szemügyre venni, nem vizsgálhatjuk. Ha nem kellene ebben a választójogi rendszerben egyebet látnunk, mint egyikét az államjogi irregularitások ama különös eseteinek, melyek valósággal meghazudtolják az elmélet igazságait és szinte igazolni látszanak azt, hogy jogintézményeket lehet a jogi alapelvek ellenére is létesíteni, akkor talán jogunk volna mellette szó nélkül elhaladni; azonban alkotmányjogunk szempontjából oly következmények kapcsolódnak a vegyes választójogi rendszerhez, hogy az abból származó veszedelmekre már ez intézmény születésekor kell reámutatnunk. A tartománygyülési választási rendtartás 4. §-a értelmében tartománygyülési képviselővé választható minden választói joggal biró férfi, ki életének 30. évét betöltötte és a polgári jogok teljes élvezetében áll, a közszolgálatban alkalmazottak kivételével. Tehát mint az activ, ugy a passiv választói jog is megilleti egyrészt a bosnyák-herczegovinai tartományi illetőségű személyeket, másrészt a magyar és az osztrák állampolgárokat. Az összes alkotmányos államok népképviseletei között a boszniai tartománygyülés lesz az első, melyben egy törvényhozó testületben külömböző államok polgárai vesznek részt nélkül, hogy összefűzné őket egy felettük álló államhatalom. * «Das Recht des modernen Staates.» Berlin. 1905. I. köt. 408. 1.