Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Forrástani jegyzeteimből

4 WLASSICS GYULA ben nagy szerep jut. A törvény sok esetben semmi felvilágosítást nem nyújt. Mi a szándék, mi a gondatlanság, a «sértett fél», hol az elkövetési hely, mi az elvétés, mi a tévedés a tárgyban, mi a folytatólagos cselekmény, a folytonos bűntett, mi a beszámitási képesség, az öntudatlan állapot stb. — mindezekről a kérdésekről hallgat a törvénykönyv. A tökéletességében elbizakodott positiv büntetőjogi törvényhozás saját irott joga előtt kissé pironkodva állhat — mert nem tartom túlzottnak Bindingnek azt az állítását, hogy a szokásjog több, vagy legalább annyi büntetőjogi tételt termel, mint a mennyi az irott jogban áll. Ezért fordul meg a jogélet tartalma a magyarázat helyes alkalmazásán. A szakirodalomnak és a bíróságnak feladata a helyes magyarázatot megteremteni. Ezért a birói gyakorlat élő jogot alkot és ha valóságos kötelező kútfőnek nem is tekinthető, mégis jogalkotó tényező. De jogalkotó tényező a tudomány is annál a hatásánál fogva, melyet a birói gyakorlatban érvényesíteni képes. III. Nálunk a magyarázatról nem árt bizonyos tételeket hangoztatni, hiszen a birói ítéletek indokolásában alig merjük a «magyarázat* szót használni. Félnek e szó félreértésétől. Attól tartanak többen, hogy az 1791 :XII. t.-cz.-kel jönnek ellentétbe, ha a magyarázat szót használják. Ez pedig csak a hiteles magyarázatról beszél. Elvileg minden jogalkotó tényező magyarázhat és ez a magyarázat kötelező olyan mértékben, a milyen kötelező erővel bíró jogszabályokat hozhat a jogalkotó. Ha a törvényhozó hatalom magyaráz : ugy ez mint uj törvény kötelez. Lényegében azonban mindaz magyarázat, mely a jogszabály valódi és helyes értelmét mutatja ki. Tehát magyaráz a tudós, magyaráz a biró, a törvényhozás, — mindegyik oly hatálylyal, mennyire hatása, vagy hatásköre kiterjed. A szó- és okíejtő (grammatikai, logikai) magyarázat ismert scholastikus tételeinek felsorolásával nem foglalkozom. Csak azt