Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1909 ben

BIRÓ1 GYAKORLAT. 127 irány tükröződik vissza a Curia 722 908. számú határozatában, mely szerint «a kereskedelmi forgalomban a mindkét felet egyaránt terhelő jóhiszeműség és kereskedői hűség megköveteli, hogy az a fél, aki a késedelmes teljesítés elfogadása mellett a késedelemből eredő kárának a megtérítését is igényli, a másik felet késedelmes teljesítés sürgetése, felajánlása és elfogadása közt eltelt hosszabb időn át ne hagyja kétségben az iránt, hogy a késedelmes teljesítés elfogadásával a szerződésből folyó összes jogait kimerittetnek tekinti-e avagy e mellett a késedelemből eredő kárának a megtérítését igényli-e.» (H. D. III. 63. C. 722/908 ). Ugyanez a tendenczia nyilvánul meg a Curia egy másik határozatában, mely kimondja, hogy a késedelmes vevő az ellene indított kereset kézbesítésével elesett attól a jogtól, hogy a kereskedelmi törvény 354. §-a értetmében az eladótól a szerződés teljesítését vagy erre utólagos határidő adását kérhesse (H. D. III. 118. 173/909.). De viszont vevő késedelme esetén eladónak a 551. §. értelmében gyakorlandó letéti joga is természetszerű korlátját találja abban, hogy az eladó az eladást csak addig halaszthassa, a míg a halasztás az áru értékével arányban álló kiadással jár. Ellenben oly esetben, midőn az áruért fizetett őrzési költség az áru értékével arányban nem álló összegre rug, az eladó a vevőt nagyobb károsodástól megóvni és az árut eladni tartozik (H. D. III. 184. C. 51/1909.). Mindé határozatokban kétségtelenül az a helyes irányzat jut érvényre, hogy még a szerződésszegő féllel szemben is a kereskedelmi kulancziának megfelelően kell eljárni és «chicane»-nak, jogaival való visszaélésnek volna minősítendő, midőn az egyik fél anélkül, hogy erre szüksége volna, vagy abból jelentékeny haszna lenne, a másik félnek aránytalan kárt okoz. A hiteleladásnál a Curia már néhány év óta folytatott gyakorlatában igyekszik megóvni az eladó érdekét, illetőleg elkerülni azt az esetet, hogy az eladó kénytelen legyen teljesíteni, a midőn előrelátható, hogy viszontteljesltésre nem számithat. Mindazokban az esetekben, amelyekben az ellenszolgáltatás ilykép veszélyeztetve van, az előre való szolgáltatásra kötelezett fél megtagadhatja a teljesítést, feltéve, hogy a hitelképesség iránt a szerződés megkötésekor menthető tévedésben volt. (H. D. III. 141. 162/909.). Az ellenszolgáltatás veszélyeztetését pedig jogosan következtetheti az eladó abból a körülményből, hogy a vevő kötelezettségeinek éveken át csak végrehjatás kényszere alatt tett eleget és eltűrte, hogy ellene csekély összegű követelések erejéig folytonosan végrehajtásokat foganatosítsanak. Amennyiben pedig vevő a hitelezés feltételeit, illetőleg részleteit be nem tartja, az eladó jogosan tagadhatja meg a hitelben való továbbszállítást és készpénzfizetést követelhet (H. D. III. 69. 858/908.). A concret eset, mely ez elvi döntésre alkalmat adott, az volt, hogy több évre lekötött és naponként szállítandó te) ára a hó végén utólagosan volt fizetendő és mivel vevő ezt elmulasztotta, eladó jogosan követelhette a naponkénti készpénzfizetést. Elismerte végül a Curia a vételi ügylet megkötése alkalmával létrejött