Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Észrevételek a csődön kívül köthető kényszeregyezségről készült törvénytervezethez

102 Dí DOROGHI ERVIN lezők a megkötött egyezséget megtámadták. Ilyen megtámadás; csak ritkán, pl. az 190$-ben bejegyzett 4062 eset közül csak 248-ban, illetőleg a tulajdonképeni 460 leengedés közül csak 7 esetben történt. A változás okát egyedül abban látjuk, hogy a mint valamely törvényhozás egyfelől oly cautélákat szab a csődön kivüli kényszeregyezség megkötésénél, a melyek a könynyelmü és rosszhiszemű adósnak ez intézmény igénybevételét megnehezítik, másfelől pedig oly csődeljárást teremt meg, a mely a hitelezőknek bizonyos mértékű megnyugvást, s a közgazdasági károk lehető csökkentését meghozza: a csődön kivüli kényszeregyezség intézményének praktikus jelentősége azonnal a minimumra száll le. Előttünk fekszik a csődjogi reform előkészítésével az angol kereskedelmi minisztérium által kiküldött bizottságnak 1908 április hó 8-iki jelentése, mely az angol enquétek ismert alapos és kitűnő módszerének alkalmazásával foglalkozott a csődtörvények eredményeivel és szükséges módosításaival.1 A csődön kivüli egyezségre vonatkozó tervezet külső elhelyezése és terjedelme is arra enged következtetni, hogy az intézménynek nagyobb jelentősége nincs. A tárgyalások és a jelentés conclusiója az, hogy az egész intézmény hasznavehetősége (nem annyira formális leengedésekről, hanem főleg az adós egész vagyonának átengedéséről van szó) leginkább a vagyonfelügyelő személyének megbízhatóságán mult: a hol ez megfelelt, ott bevált, de az esetek nagy részében a visszaélések tömege mutatkozott.2 A bizottság csatlakozik amaz általános kivánsághoz, hogy az egyezségek ne legyenek kötelezők arra a hitelezőre, a ki nem akarja elfogadni, szóval a kényszeregyezségi intézmény ellen foglalnak állást,3 s hogy az ezt elfogadó hitelezők 1 Report of the committee appointed by the board of trade to inquirc into the bankruptcy law and its administration. London 1908, VIII. fej. Deeds of arrangement 25— 27. old. és 40—42. old. 2 L. 26. old. : uln a large class frauds of a very serious kind are pcrpetrated on creditors by unscrupulous men who induce debtors to execute deeds in their favour, which enable them to possess themselves of the debtors estates and defraud the debtors creditors.» 3 L. 27. old. : «. . . to preserve the voluntary character of these arranj^ements