Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Észrevételek a csődön kívül köthető kényszeregyezségről készült törvénytervezethez

A CSŐDÖN KÍVÜLI KÉN YSZEREGYEZSÉGRŐL. O ^, elvész.* És köztudomású, hogy csődtörvényünknek a gyakorlat által nem pótolt, sőt talán még fokozott hiányai következtében épen az utóbbi években szinte tömegesen történtek egyezkedések és rendezések az adós es a hitelezők egy nagyobb érdekcsoportjának megegyezése alapján, a kisebbségben maradt más érdekű hitelezők leghevesebb ellenkezése daczára is. Hogy ilyen viszonyok között mi szükség van arra, hogy az adósnak még egy fegyvert adjunk kezébe, melylyel a fizetésképtelenség állapotát a csődtörvénynek az összhitelezők javára szóló garantiái nélkül is fenntarthassa, arra semmi okot sem látunk fennforogni. A többségi elv merev keresztülvitele mutatkozik az egyezség jóváhagyására vonatkozó szabályokban is, melyeket fentebb ismertettünk. Az egyezség jóváhagyását a bíróság csak formai okokból, illetőleg az adós rosszhiszeműségének épen nem kimerítő módon szabályozott eseteiben tagadhatja meg, de még ha az elsőbiróság vétene is e törvénybeli szabályok ellen, akkor is — a számszerinti többség téves megállapításának esetétől eltekintve — az egyes hitelezőt csak akkor illeti a felfolyamodás joga, ha az egyezséget a hitelezőknek legalább Vs része kifejezetten ellenezte. A hitelezők 4/5 része tehát, amely esetleg a helyi érdekek befolyása alatt áll, az adóssal egyetértve, az ellenkező, vagy pedig a hitelezők nagy többségének ítéletében jóhiszeműen bízó kisebbséggel azt tehet, amit akar. Szinte hallani véljük az ellenérvet, t i. hogy a hitelezők önérdeke elég hatályosan biztosítja a kedvező egyezséget. Erre az érvre részben már megfeleltünk azzal, hogy a hitelezők többségének érdeke nem esik szükségkép össze a kisebbség érdekeivel, a kollidáló érdekek közül pedig a numerikus többség* L. például Hiteljogi Döntvénytár 1909. évi XII. sz. J49. oldalán közölt 198. esetet, a hol az elsőbiróságnak a csődnyitást rendelő végzését a kolozsvári kir. tábla és 1909 okt. 12-én 789. sz. a. a kir. Curia pusztán azért változtatta meg, «mert panaszló követelését könyvkivonatra alapítja ... a könyvkivonat pedig egymagában a követelés fennállását nem igazolja » Nézetünk szerint ez az álláspont nemcsak a csődtörvény intentióival ellenkezik, de szőhangzatával is, mert a csődtörvény 48. és 248. §-ai nem perrendszerüleg bizonyított, hanem csak «igazolt» követelést kívánnak, vagyis bizonyos mértékben történő valószinüsitést.