Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A németbirodalmi bűnvádi eljárás javaslata

KÜLFÖLDI JOGÉLET. nak vagy beküldött czikknek s\er\öjére né\ve> a kinek eme czikkében \a^y nyomtatványában büntetendő cselekmény tényálladéka látszik fennforogni, megtagadhatnak minden felvilágosítást és vallomást, a mennyiben aj annak a nyomtatványnak felelős szerkesztője a sajtótörvény 20. §-a szerint különben is megbüntethető, és b) a mennyiben a czikkben foglalt ama büntetendő cselekmény nem bűntett, mert ha bűntettről van szó, akkor a vallomás megtagadásának nincsen helye. j. A tanúhoz elö\ö megbüntetésére vonatkozó kérdést, vagy egyáltalán olyan kérdést, a melyben a tanú megalázása foglaltatik, csak a legvégső szükség esetében, jelesül, ha a tanú megbízhatóságának megállapítása tekintetéből ez elkerülhetetlen, intézhető, és ezt is a bíróság, mint testület, határozhatja el. 4. Tetemesen enyhíti a javaslat azokat a kényszerintézkedéseket, a melyekkel a tanút tanuzási kötelezettségeinek teljesítésére szorítani lehet. A fennálló törvény szerint az engedetlen tanút már első izben 500 márka pénzbüntetésre és behajthatatlansága esetén hatheti elzárásra, további makacskodása esetén pedig hat hónapig is terjedhető elzárásra ítélhetik ; holott a javaslat szerint a 300 márka büntetés behajthatatlanság esetén csak három hétre, és a makacskodó tanú ellen elrendelhető elzárás legfeljebb hat heti időre terjedően állapitható meg ; igaz, ezzel szemben a pénzbüntetés 600 márkáig emelkedhetik. A makacskodó tanúval szemben az ujabbi megbüntetés helyett alkalmazható határozatlan tartamú fogvatartás, a javaslat szerint legfeljebb három, az érvényben levő törvény szerint hat hónapig is eltarthat. A magánvád esetében, valamint ama delictumok miatt folyó eljárásban, a melyekben a járásbiró (Amtsrichter) Schöffenek nélkül, mint egyes biró jár el, ezt a határozatlan tartamú fogvatartást a makacskodó tanuk ellen egyáltalában alkalmazni nem szabad (67. §.). A javaslatnak ezt az utóbbi helyes intézkedését a mi bűnvádi eljárásunk sem ismeri, mert a makacs tanuk elleni eme határozatlan tartamú fogvatartás szempontjából nem tesz a tekintetben különbséget, hogy az ügy a törvényszék, esküdtbíróság, avagy a járásbíróság hatásköréhez tartozik. 5. A tanúvallomásnak esküvel való megerősítésére nézve mélyreható változást fogadott el a javaslat. Az érvényben levő törvény az előeskül ismeri, a melynek természetes következménye először az, hogy az eskütétel igen sokszor ok nélkül történik, mert csak az eskü után következő kihallgatásból tűnik ki, hogy a tanúvallomás jelentéktelen és igy a megesketés felesleges és szükségtelen volt ; másodszor ismét az előesküvel járó gyakori és visszás jelenség az is, hogy a tanú, ha utóbbi kihallgatásából folyóan maga is belátja, hogy valamely előbb tett ténybeli állítása bár csak tévedés folytán a valóságnak meg nem felel, a már előbb letett eskü miatt nem bírható arra, hogy téves vallomását a valóságnak megfelelően megjavítsa, mert a letett igérő eskü miatt vallomását lekötöttnek tekinti. Ezek az indokok vezethették a német törvényhozót is arra, hogy a