Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A németbirodalmi bűnvádi eljárás javaslata

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 79 tanukra nézve az éloeskíi teljes mellőzésével az utóesküt fogadja el. (A szakértők mege^ketésére nézve ugy elő-, mint utóesküt ismer.) Az utóeskü kétségtelenül az eskütétel csökkentésére, az eskü apa-ztására fog vezetni, mert utóeskii mellett nem fogják esküre bocsátani azokat, a kiknek vallomása jelentéktelen, továbbá elmarad az eskü azoknál a tanuknál, a kiknek megkezdett vallomásából kitűnik, hogy ők a további vallomást és ennek alapján az eskütételt megtagadhatják, végül 6. fontos reformlépésnek tekintendő a javaslatnak az az intézkedése, hogy az Amtsgericht hatásköréhez tartozó összes ügyökben, tehát nemcsak azokban, a melyekben mint egyes biró jár el, hanem azokban is, a melyekben a Schöffenek hozzájárulásával itél, a tanuk vallomásának esküvel való megerősítését általában mellö^hetonek jelenti ki, hacsak vagy a biróság az esküvel való megerősitést szükségesnek nem találja, vagy a felek valamelyike ezt nem kivánja. Ehhez hasonló intézkedést tartalmazott bűnvádi eljárási törvényünk előtti időben a járásbíróságok hatásköréhez tartozó delictumokra vonatkozóan az eljárást szabályozó 1880-ki 2265. számú igazságügyminiszt. rendelet is. Valóban sajnálni lehet, hogy ezt a gondolatot törvényhozásunk tovább nem fejlesztette, mert ennek okvetlenül az lett volna a következménye, hogy a tanúvallomásoknak esküvel való megerősítését végre valahára mégis csak kiküszöböltük volna a bizonyító eljárás köréből. A tanúvallomásoknak esküvel való megerősítése semmiképen sem egyeztethető össze a bizonyítékok szabad mérlegelési módszerével. A vallomásnak esküvel való megerősítése nem egyéb, mint figyelmeztetés a bíróra nézve, hogy az esküvel megerősített ;anuvallomás különös értékkel biró bizonyíték, a melynél nem az a fő, hogy a vallomás mit tartalmaz, hanem az, hogy a tanú az/ esküvel megerősítette ; és így a bírónak azt a vallomást az esküvel meg nem erősített vallomással szemben, mint különös értékkel birót, a bizonyításnál első sorban figyelembe kell venni. Ez pedig a valóságban annyit jelent, hegy ezzel egy bizonyítási szabályt állítunk fe', a melylyel a tanúvallomásokban foglalt bizonyítékok értékét, nem vallomásnak a valóval megegyező vagy azzal meg nem egyező értéke, hanem az esküvel történt megerősíttetése vagy meg nem erősittetése, tehát egy vallási szertartásnak külsősége, alakisága szerint mérjük. Éppen ugy, mint a törvényes bizonyítási rendszerben történt ; csakhogy ott a vallomásoknak fokozatos értékét — teljes, fél, egyharmad bizonyíték alakjában — határozottan ki is fejezték. A mi rendszerünkből ez a nyíltság hiányzik, e helyett alattomosan figyelmeztetjük a birót, hogy az esküvel megerősített vallomás nagyobb bizonyíték, mint az esküvel meg nem erősített. Vajon van-e o!yan biró, a ki ezerszer ne tapasztalta volna már azt, hogy a bizonyítás folyamán kifejtett valódi tényállásnak épen a valamely oknál fogva esküre nem bocsátott tanúnak vallomása felelt meg és nem azoknak a tanuknak vallomása, a kik tízszer is letették volna vallomásukra az esküt,