Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A magyar Anefang

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. 63 egész gazdasági életet azzal, hogy érdekeik igájába vonják. A társulati és egyesülési szabad>ág oltalma alatt szerveződtek és szerveződnek a sztrájkok, a melyek a munkások részéről éppoly erőszakos támadások a gazdasági élet nyugodt menete ellen, mint a kartellek politikája támadás a termelök részéről. Vannak gazdaságilag jogosult kartellek és gazdaságilag indokolt sztrájkok: de sem az egyik, sem a másik nem oly eszköze a gazdasági küzdelemnek, a melyet a helyesen szevezett társadalom mint a jogok kiküzdésének rendszerinti és bevett módját elismerhetné. Az orvoslás módját eddig hasztalan keresték: a kísérletek legmaradandóbbja a kollektív munkaszerződés, a melynek jogi struktúrája fölött már egy irodalommal rendelkezünk, noha még törvényhozási elismertetése sem teljes. Az uzsorával űzött visszaélések, a szövetkezeti mizériák, a cselédkérdés, a szénnel és egyéb elsőrendű fogyasztási czikkekkel való ellátás nehézségei, a pénzszűkének és pénzbőségnek folytonos és gyakran egészségtelen hullámszerű változásai s még számos más társadalmi kórtünet a világot kiábrándították a szabad verseny ideáljából. A jogalkotás legközelebbi feladatai a gazdasági élet anarchiájának megszüntetésére, a szervezetlen gazdasági életből a szervezett gazdasági életbe való átmenet előkészítésére fognak irányulni. Hogy az átalakulás során a munkásosztály a maga még mindig sanyarú helyzetének tetemes javítását ki fogja küzdeni, az valószínű; kétségtelen azonban az is, hogy éppen ez a termelés tetemes megdrágulását jelenti, s hogy ez a drágulás részben magára a munkásosztályra is visszahat, de részben előidézi amaz osziályok standard of life-jének nagymértékű sülyedését, a mely osztályoknak nincs módjukban az áremelkedéseket másokra áthárítani. Be fog következni a középosztálynak s különösen az értelmiséget alkotó osztályoknak proletarizálódása, s ezzel a jog uj és igen nehéz feladattal fog szembekerülni: ez osztályok megélhetése biztosításának problémájával. Mindezek még csak kirívóbbá teszik azt az ellentmondást, mely a mai magánjog háttereként szolgáló individualisztikus-romanisztikus világnézlet és a való élet között fennáll. Az uj magánjogi kódexek: az 1900 ban életbelépett német polgári lörvénykönyv és az 1907 deczember 10-iki svájczi polgári törvénykönyv már nyiltan feladják azt a praetensiót, hogy intézkedéseiket logikus és egységes rendszer keretébe illeszszék; a fennálló keretek nem képesek magukba felvenni az uj anyagot: uj módszerre van szükség, mely nem az egyénből, hanem a társadalomból indul ki, mely ne n oszt fel minden jogi helyzetet «jog'>-ra és «kötelesség»-re, hanem a mely a jogszabályokat szocziális jelentőségükhöz képest és abból vett kritériumok szerint osztályozza. Ha már eljutottunk odáig, hogy a vagyonjogi követelésben nem foglaltatik semmiféle jogparancs az adóshoz, hanem csak a jogrend tekintélye mellett való kijelentése annak, hogy az adós vagyonból egy bizonyos vagyonérték beszolgáltatandó a hitelező vagyonba, ha már eljutottunk odáig, hogy a dologi jog nem egyéb, mint jogi kijelentése