Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A magyar Anefang

02 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. a melylyel a teleologia alá subsumálta a legkülönfélébb tudományos áramlatokat, kezdve lhenng-nek magának úttörő birtoktanán, folytatva Bekkcr kételyein, Stammler ahelyes jog»-án, végezve a «szabad jogalkalmazás* iskoláján. Mély és való igazság az az eredménye, hogy az uj jogi dogmatika gyakorlatibb, exaktabb és egyetemesebb mint a régi. Az okai és kifejtése ennek persze csak részben és kisebb részben kereshetők magában ebber; a dogmatikában. Schwar% maga mondta egyszer, hogy minden kornak olyan pandektajoga van, a milyent megérdemel. A jogi dogmatika hü tükre azoknak az általánosabb eszmeáramlatoknak, a melyek egy-egy kor embereit foglalkoztatják, lelkeit izgatják, energiáját igénybeveszik. Ezt az igazságot, a jogtudománynak ezt a kapcsolatát az egész szellemi élettel és jelesül a gazdasági élet küzdelmeivel, sem a mai jogtudomány, sem a mai törvényhozások nem értették még át a maga teljes jelentőségében. A jogi fogalmak, a jogtudomány egész technikája még mindig részben az atovisztikus és individualisztikus római jog, részben a spekulatív alapokon nyugvó észjogi elméletek fegyvertárából valók. A jogi fogalmak, a jogtudományi technika fejlődése akkor fog uj lökést nyerni, ha felismervén a maga családfáját, a jogtudomány hozzáalkalmazza a maga módszerét a társadalmi tudomány, a szocziológia módszeréhez. Tévedés azt hinni, hogy a fogalmak éles körülhatárolása, a subsumtió biztossága, a rendszerbeli teljesség követelményei kizárják ennek a módszernek az alkalmazhatóságát: nem e követelmények elejtéséről van szó, hanem arról, hogy a jog a maga tételének kifejtésénél, elméleti konstrukczióinál ne egy régen letűnt vagy képzeletbeli társadalmat, hanem a valóban fennálló és élő társadalmat tartsa szem előtt. Szó van arról, hogy a mikor a legnagyobb és legjelentősebb vagyonok nem az egyes személy, hanem bizonyos társadalmilag elismert és elfogadott c\élok körül csoportosulnak, akkor ne tartsuk fenn továbbra azt a fikcziót, hogy a jogképesség a személy fogalmához van kötve; szó van arról, hogy a mikor régen megszoktuk a követeléseket és egyéb jogokat a vagyonunk leglényegesebb alkatrészeinek tekinteni, ne tanitsa az elmélet, hogy dologi jog csak testi dolgon áll fenn; szó van arról, hogy a mikor a természettudomány rég tisztába jött a homosexuálitásnak, mint beteges elfajulásnak a mivoltával, az abban szenvedő emberekre ne süssük rá a börtön bélyegét. A jogtudománynak, mint a szocziológia egy ágának továbbmüvelése majd az egyéni szabadságnak némi korlátozását, majd pedig az egyén fokozottabb figyelembevételét vonja maga után. A mig minden társadalmi baj elmúlását a szabadságtól vártuk, a mig a «laisser fairé, laisser passer» elve dogmaként és megczáfolatlanul élt az agyakban, a szabadság a társadalmi ellentétek kiélesedésére, a gazdasági krízisek szaporodására, a munkásosztály elnyomására, a gyengébbnek az erősebb részéről kíméletlen kihasználására vezetett. A szerződési szabadság oltalma alatt keletkeztek és terjeszkedtek a kartellek, a irös\lök, s fenyegették és részben fenyegetik az