Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 7. szám - Az agrárius közösségek és az új telepítési törvényjavaslat. 2. r

AZ AGRÁRIUS KÖZÖSSÉGEK. 495 szertelen és ártalmas volt. Időszakonkint megalkotott jogszabályok labirinthusa ma már majdnem felismerhetetlenné teszi az agrárius közösségek valódi czélját, jogi szerkezetét, magánjogi helyzetét és különösen a jövő jogalkotások feladatait. V. Az elmondottakból megállapíthatjuk a következőket: 1. Az agrárius közösségek tárgyi substratuma, az ingatlan, meghatározott gazdasági czélokra szolgáló c\élv agyont képez, e czélvagyon csak mint gazdasági területegység szolgálhatja a a meghatározott gazdasági czélt (erdő, legelőgazdasági A parasztgazdaságok csakis e közös használatú területegységek fenntartásával képesek bizonyos gazdasági termelést végezni. 2. Ennélfogva az agrárius közösségek állandósága biztosítandó. Ez állandóság a mai jogalkat szerint, hol a közös tulajdon (condominium) mint az individuális egyes tulajdonok külső összekapcsolása jelentkezik, s hol a magánjog általános szabályai szerint az egyes illetőségek szabadon terhelhetők, idegeníthetők el, s így egyesithetők, összesíthetők, kiszakíthatók, megóva nincsen, ennek biztositására a mai magánjogi és telekkönyvi jogszabályok nem elégségesek, sőt rendelkezéseikben egymásnak ellentmondók. 3. A magánjog általános szabályai a~ oszthatatlanság, állandóság (1894: XII., 1871 : LIII. t.-cz. 32. §., 1908: VII. és XXXIX.) és a; egység mint jogi személyiség kiépítésére törekednek (1894 : XII., 1898 : XIX.), ellenben a telekkönyvi jogszabályok atomizálják a közösséget, a jogi személy egysége helyett a telekkönyvi tulajdonrészesek illetőségét, az osztatlan illetőséget statuálják, holott a részesek tulajdonjogának kifejlesztése eltörpül az elérendő czél mellett. E czél nem az egyéni tulajdon minden áron való körülhatárolása, azzal való korlátlan rendelkezés (elidegenítés, megterhelés, felosztás, egyesítés), hanem az állandó közös használat biztosítása.