Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 7. szám - A patronage

488 Dt ANGYAL PÁL az individualizáczió jegyében született patronage egyesületek rövid fennállásuk óta is — különösen a fiatalkorúak mentése terén — bámulatos munkásságot fejtenek ki: a patronage ügy fejlődése s életképessége attól függ, mily mértékben ves\ abban rés^t a nagy társadalom. Az érdeklődést a rabsegélyző egyesületek évtizedek óta nem tudták felkelteni (az évi jelentések mind a tagok csekély számáról panaszkodnak, s a valóság e mellett még az, hogy igazi munkás tag egy-egy rabsegélyző egyesületben alig van kettő-háromé, ellenszenvesek voltak s ma is azok a társadalom szemében. A mai rabsegélyügyet, néhány dicsérendő kivételt nem tekintve, ugyanaz a közbenvetettség és Írásbeliség jellemzi, mint a mely a régi peres eljárásokban divott, s ebből a bürokratikus kezelésből, illetőleg az egyéniesitésnek úgyszólván teljes hiányából származnak a többi bajok is (v. ö. e kérdésről szerző következő tanulmányait: Pártfogó intézményeink és a magyar társadalom, Magyar társadalomtudományi szemle 1908. évf. decz. füzet 948—958. 1.: Vélemény a II. Országos Patronage Kongresszus napirendjére tűzött 1. kérdésről, a második Országos Patronage Kongresszus iratai, 1. füzet 33—54. 1.) és miután egy hibás alapon létrehozott és még hibásabb módon tevékenykedő szervezetet sokkal nehezebb megjavítani, mint uj egyesületeket alapítani s ezeket korszerű irányban vezetni és buzgó tevékenységre serkenteni, részünkről ismét csak azt hangsúlyozzuk, hogy a mai formalisztikus rabsegélyezést mindenesetre fel kell cserélni az individualizáló patronage modern intézményével. S vajon mily módon sikerülhet az össztársadalmat a patronage fontosságáról meggyőzni, mily eszközök igénybevételével várható a munkás ke~ek részvételének biztositása? E részben az elmúlt két év tapasztalatai szintén igazolták vonatkozó nézetünk (v. ö. szerzőtől: A rabsegélye^és reformja. Pécs, 1907.; s javaslataink helyességét: a szó hatalmával élve, meg kell győzni a társadalom legszélesebb rétegeit, hogy a patronage nem tiszta humanizmus, hanem önvédelem (v. ö. még szerzőtől: A letartóztatottak családtagjainak támogatása, Pécs, 1907.), mert bár emberbaráti moti-