Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 7. szám - A patronage

A PATRONAGE. 489 vumból segélyezzük, támogatjuk és gondozzuk a bűnözés veszélyeinek kitett egyént, de ezt téve egyszersmind a magunk javára is dolgozunk, mert a kit sikerült a bűnre vezető úttól távoltartanunk vagy arról letéritenünk, az nem töri meg ezentúl a társadalmi együttlét szabályait, az nem gördít akadályokat az egyéni s társadalmi czélok megvalósulása elé. A két év alatt létrejött patronage egyesületek mind az ily közvetlen közrehatásnak, agitálásnak köszönik létüket. A jövőben a kormány támogatása mellett főleg a Patronage Egyesületek Országos Szövetségének kell ez alapítási munkálatokat végeznie, illetőleg irányítania. (V. ö. szerzőtől: A rabsegély;ő egyesületek központi s^erve^ete, Pécs, 1907. és az Első Országos Patronage Kongresszus első kérdésére hozott határozat 3. pontját, Iratok 189. 1.). De nehogy félreértessünk: nem azt vitatjuk, hogy az állam s a hivatalos szervek visszavonulása kívánatos; ellenkezőleg az állam necsak ellenőrzést gyakoroljon az egyesületek anyagi jellegű ügyei felett, sőt szubvenczió, portómentesség, kedvezményes vagy ingyenes menetjegyek engedélyezése stb. utján támogassa közvetlenül is a társadalmi működést: sőt van a patronagenak oly ágazata, mely különböző okokból elsősorban állami feladat, melyet megvalósulásában viszont a társadalomnak kell elősegítenie. így a csavargók, koldusok, alkoholisták s általában a csökkent szellemi értékűek, a közveszélyes visszaesők, prosti tuáltak megmentése, illetőleg velük szemben a társadalom védelme inkább állami, mint társadalmi uton eszközlendő. Ebben a körben az államot terheli a kötelesség, hogy a maga nagyobb anyagi erejével felállítsa azokat a különböző intézeteket, melyekben a most emiitett veszélyes elemeket az egyéniesités követelményeire való tekintettel egybegyűjti s a szükséghez képest vagy gyógyíttatja vagy munkába fogva s erkölcsi kezelésnek vetve alá, átalkakitani törekszik, vagy ha ez irányban kifejtett törekvései eredményteleneknek mutatkoznak, oly helyzetben tartja, hogy azok a békés polgároknak ne árthassanak. így létesítendők lennének: az iszákosokat gyógyító intézetek, különböző munka-