Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VIII. fejezet; A bünhalmazat. 44. r.

BIKÓI GYAKORLAT. 475 tényállásként azt, a mi a perben történt, hanem azt, a mi a perben történtek alapján nyert megyőzödése szerint a peren kívül történt. A tényállás megállapítása épen az az eszköz, a melylyel a bíró a külvilágban felmerült momentumokat a perbe belevonja, a per számára az események tömkelegéből kiemeli. Ez a tényállás az, a mi a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálatban irányadó s melyet csak korlátozott mértékben lehet megtámadni. Minden egyéb — a contrario — felülvizsgálat tárgya, akkor is, ha birói mérlegelésnek helye van. A S. E. 197. §. erőszak nélkül és helyesen magyarázható és magyarázandó ugy, hogy a felülvizsgálati bíróság az alsófoktól eltérően mérlegelhet mindazokban az esetekben a mikor ez a mérlegelés nem vonatkozik a tényállás megállapítására, tehát jelesül akkor, a mikor a perben magában történtek perbeli jelentőségének meghatározásáról van szó. Akár a beismerés visszavonásának, akár az eskütétel megtagadásának stb.-nek a perre való hatása tekintetében tér el a felülvizsgálati bíróság véleménye: nincs törvényes akadálya annak, hogy a felülvizsgálat rájuk kiterjedjen. Az ellenkező gyakorlat nem alapul a törvényen s szükség nélkül korlátolja a felülvizsgálat annyira szük területét. De még a perenkivüli tényállás keretében is nem annyira a törvény, mint annak szűkkeblű magyarázata állit kellemetlenül szoros korlátokat. Ha a tényállás megállapításának kritériuma nem a szabad mérlegelés lehetőségében keresendő, akkor vizsgálnunk kell, vájjon mik a határai ennek a peren kivüli tényállásnak s hol kezdődik tehát az, a mi már mint mondani szokták — jogkérdés? De épen a szembeállítás hiányossága az oka az egész bizonytalanságnak. Kifejtették ezt már többen mint elegen: tény- és jogkérdés között a kérdések egész sora fekszik, mely sem ide, sem oda nem tartozik. Azonban ránk nézve a S. E. az irányadó, s az nem mondja, hogy felülvizsgálatnak csak a jogkérdésben van helye. Csak azt mondja, hogy a tényállás nem támadható meg — axceptis excipiendis. Ebből következik, hogy minden megtámadható, a mi nem ténykérdés, tekintet nélkül arra: jogkérdés-e vagy nem. A mikor a Curia ugy okoskodik, hogy a szerződés helyes vagy helytelen értelmezésének kérdése az anyagi jogszabályok alkalmazásával lévén eldöntendő, felülvizsgálat tárgya (Dt. III. f. XV. II.), téves alapból indul ki: a törvény nem ezt a kritériumot állítja fel és helyesen mert ez nem kritérium. A kérdés tehát mindig: az ítéletben megállapított tényállás-e az, hogy a gyermekek általában és ez a gyermek különösen 12. vagy 15. vagy 16. évében válik keresetképessé? hogy a kereseti ügyvédi munkának minő díjazás felel meg? hogy az apa vagyoni viszonyai figyelembevételével minő tartási összeg a megfelelő: Nézetem szerint mindez nem tartozik az ítéletben megállapított tényálláshoz, nem tartozik a peren kivül lefolyt események ama kiemelt részéhez, melyre a biró döntését alapítja. Ez események köre lezáródik azzal, hogy ez a gyerek megszületett és esetleg 12, 15, ió éves lesz, hogy az apának ez és ez a vagyona, hogy az ügyvéd ezt és ezt a munkát végezte stb. Mikor