Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VIII. fejezet; A bünhalmazat. 44. r.

476 BÍRÓI GYAKORLAT. képes valaki magát eltartani, mennyi tartásdíjat fizethet saját existentiájának veszélyeztetése nélkül, mit ér e teljesített munka — ezek vélemények, következtetések, ítéletek, — melyeket a biró, élettapasztalata alapján, következtetések utján formál s melyek eltérők lehetnek akkor is, ha az alapul fekvő tényállás ugyanaz marad. A S. E. 197. §. nem zárja ki, hogy a felülvizsgálat e kérdésekre kiterjeszkedjék. A korlátokat maga a praxis állította s most saját müvét sinyli. Az én szavam gyenge ahhoz, hogy mindezen változtasson; de hátha nem gyenge az argumentumok súlya? A kereskedelmi üzlet átruházója és átvevője ugy szerződtek, hogy a vételár meghatározott része fejében az átvevő az átvállalt tartozásokat fizeti ki. Az átruházó egyik hitelezője — a kinek tartozását az átvevő át nem vállalta — letiltja ezt a vételárrészt s per utján megkísérli annak behajtását. A bíróságok — igen helyesen — elutasították a keresetet.* Az indokolás azonban nem találja fején a szöget s czélszerüségi mérlegelésekbe vész. Az eset diagnózisa a következő: a keresk. törv. 20. §-ának rendelkezése folytán az átvállaló az átvállalt hitelezőknek közvetlen adósává válik: az átruházó vele szemben csak azt követelheti, hogy a hitelezőknek teljesítsen, illetőleg őt a nemteljesités esetleges következményeiért fedezze. Az átruházónak tehát van ugyan követelése, de nincs oly követelése, mely zálogjog tárgyául szolgálhatna, azaz letiltható lenne. Zálog tárgya csak vagyonalkatrész lehet; oly igény, a mely a zálogadós vagyonát teljesítés esetén nem gyarapítaná, nem tárgya a zálogjognak. A harmadik személy javára szóló szerződésből származó jogból csak e harmadik személy és nem a szerződő fél vagyona gyarapodhatik: nincs tehát jelen oly vagyoni substratum, a mely az üzletátruházó javára — a ki egyúttal zálogadós — a maga értékével zálogjogi biztosíték nyújtására alkalmas volna. Helyes az idézett Ítéletnek az az álláspontja, hogy a birói letiltás a felek jogállásán annyiban nem változtat, a mennyiben nem teheti lefoglalhatóvá azt, a mi természete szerint le nem foglalható s ezért nem akadályozhatja az üzletátvevöt abban, hogy a letiltás daczára is teljesítse a szerződésszerű fizetéseket. A bpesti tábla kimondotta, hogy az utóajánlat be nem adását czélzó megállapodás nem eo ipso és minden esetben állapit meg turpis causá-t, hanem ehhez szükséges, hogy az illetéktelen haszon nyerésére irányuljon.** Hogy miképen nyúlik bele ez a kérdés a verseny kizárására irányuló megállapodások problémájába s ennek utján a kartellek dolgába, ez már több* C. 1909 január 28-án 3727/908 P. sz. a. ** Bp. T. 100R nov. (>. G. 482. sz.