Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VIII. fejezet; A bünhalmazat. 44. r.

-474 BÍRÓI GYAKORLAT. más szempontokból tettem szóvá, * a bpesti tábla különben rendkívül érdekes okfejtéssel a törvényhelyek egész fegyvertárával vonul ki. hogy igazolja azt, hogy a gyermek keresetképessége a 15. vagy ió. életévelőtt be nem áll — nyilván azért, mert a 1 2 éves korhatár megállapítását jogszabálysértésnek kell deklarálnia, hogy hozzányúlhasson. Nyilvánvaló, hogy ezek nem normális állapotok s korrigálásukra szükség van. Az uj perredtartás a korrekturát ugy tervezi, hogy nem általában «a tényállás) megtámadását, hanem csupán, «valamely tényállítás valóságának vagy valótlanságának megállapítása» megtámadását köti ahhoz a feltétéihez, hogy a jogszabály megsértésével történt legyen s ezt is megtámadhatóvá teszi még azon az alapon is, hogy ez nyilván helytelen ténybeli következtetéssel történt, vagy hogy az iratok tartalmával ellentétben áll (534. §• 3. bek.). Nem bocsátkozom e rendelkezés bírálatába: ki tudja, mikor lesz belőle törvény! Csak a fogalmak tisztázására akarom felhasználni. Hosszasabb ingadozás után és számos kivétellel áttörve, a gyakorlatban körülbelül az a fölfogás szűrődött le, hogy a felülvizsgálat keretéből ki van rekesztve az, a mit a törvény birói mérlegelésnek enged át. Ez mindenesetre több, mint valamely tényállítás valóságának vagy valótlanságának megállapítása: ide vág annak megállapítása, hogy a tartásra kötelezett vagyoni viszonyai alapján milyen nagy legyen a tartás összege (Dt. III. f. III. 6.), hogy a gyermek mily életkorban keresetképes (Dt. III. f. VII. 74. 1. Jogállam id. sz. is), hogy valamely szerződés komoly-e vagy színlelt (Dt. III. f. VI. 26.), hogy ügyvédi munkának mily pénzösszeg felel meg (C. 901. nov. 29. I. G. 597. Márkus XII. 18986. sz.) stb. S ebbe a kategóriába tartozik az a két döntés is, mely a fejtegetésre alkalmul szolgál s melyek elseje állandó gyakorlat megnyilvánulása (v. ö. Dt. III. f. XIII. II.). Nos, ez a kritérium nem áll benne a törvényben s nem is fedi a tényállás fogalmát. A birói szabad mérlegelés felöleli többek közt: 1., valamely tényállítás valóságának vagy valótlanságának megállapítását (S. E. 64. §.); 2., valamely kár vagy elmaradt haszon megállapítását (S. E.ó^. §. 3. egy egész sor perbeli magatartás perbeli jelentőségének meghatározását (S. E. 32., 33., 38., 40., 60., ói. §. 2. bek. 78. §. 4. bek., 81. §. 4. bek., 99., 113., 114. §§.); 4., számos más perbeli esemény hatásának megítélését (pl. S. E. 74., 77., 91. §. ut. bek., 95., 96., 116. §§.). Ez távolról sem mind tényállás megállapítása. Tényállás mindenekelőtt nem lehet az, a mi magában a perben történt: mert akkor maga az ítélethozatal is a tényálláshoz tartoznék s akkor tehát — argumentum ex absurdo — az ítélethozatal maga is csak a tényállásra szabott korlátok közt volna magtámadható. Tényállás csak ama tények összessége, a melyek a peren kivül történtek s a melyeket a bíróság vagy a felek előadása alapján vagy hivatalból észlelvén, jogi döntése alapjául megállapít. A bíróság nem állapítja meg ítéletében * Jogállam f. é. IV. füzet. joj. s k. I.