Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből; VIII. fejezet; A bünhalmazat. 44. r.

47 2 BÍRÓI GYAKORLAT. kivételtől (102. §.) eltekintve, nem tesznek külömbséget a fő- és mellékbüntetések között: tekintve, hogy a btk. 103. §-ában nem foglaltatik az összbüntetés kiszabására nézve a btk. 102. §-ában a pénzbüntetésekre foglalt kivételes intézkedésnek megfelelő rendelkezés; tekintve, hogy a különböző ítéletekkel kiszabott mellékbüntetéseknek érvényben hagyása nyilvánvalóan ellenkeznék a btk. 10^. §-ának ama rendelkezésével, mely szerint a btknek az emiitett mellékbüntetésekre vonatkozó rendelkezései az 57. §. korlátai között alkalmazandók: mindezekből az következik, hogy a kir. törvényszék nem sértette meg a mellékbüntetések összbüntetésbe foglalására vonatkozóan a btk. I. R. VIII. fejezetben foglalt rendelkezéseket. 5. Enyhítő és sulyositó körülmények. A B. P. 518. §-ának azt a rendelkezését, hogy az összbüntetés meghatározása egyedül az előbbi ítéletekkel kimondott büntetések tartama és súlyosságuk aránya alapján történik és hogy sulyositó vagy enyhítő körülmények többé nem vehetők figyelembe, feltűnően tévesen értelmezte egy előfordult esetben a beszterczebányai kir. törvényszék. Vádlott két külön télét mindegyikével négy évi, összesen tehát nyolcz évi fegyházra ítéltetett el. A kir törvényszék az összbüntetést hat évi tartamban állapította meg. Indokolásában abból indul ki, hogy: «midőn a B. P. 518. §-a megengedi az összbüntetést kiszabó bíróságnak azt, hogy a kiszabott büntetések súlyosságát mérlegelhesse, ezzei azt az állapotot teremti meg, a mely létezett volna az esetre, ha a kir. törvényszék mindkét bűncselekmény felett egyszerre itélt volna. Már pedig a fennforgó két esetre nézve a kir. törvényszék gondos mérlegelés után ugy találta, hogy a két büntetés egyszerre kiszabatván, az vádlottra hat évnél nagyobb mértékben kiszabható nem lett volna s így jelenleg sem szabható ki». C. 1902 okt. 25.* az ítéletet megsemmisítette s az összbüntetést hét évi fegyházban állapította meg «mert az összbüntetés kiszabásánál a jelen esetben (ez a kifejezés kézzelfoghatóan arra vonatkozik, hogy nem különnemű, hanem egynemű szabadságvesztés büntetések — fegyház — összefoglalásáról van szó) csak is az elitéltre már elébb kiszabott büntetések tartama vehető figyelembe; ez pedig egymagában még nem indokolja azt a nagymérvű enyhítést, a mit a kir. törvényszék az ítéletben kimondott D. 6, Büntetési nem. Abban az irányban, hogy összbüntetés esetében az összbüntetés a bűnös által elkövetett cselekményre meghatározott, illetőleg a btk. 104. §-a esetében az összesitendő Ítéletekben a vádlottra kiszabott legsúlyosabb büntetési nemben állapítandó meg: a gyakorlatban nézeteltérés nem fordult elő. Kiemelendő C. 1901 jun. 19.** mely kimonoja, hogy egyes börtönbüntetések helyett mint összbüntetés fegyház akkor sem szabható ki; ha az egyes börtönbüntetések a btk. 92. § ának alkalmazásával szabattak ki és az összbüntetés két évnél hoszabb tartamban állapittatik meg. * B. J. T. 46. k. 7.14. 1. — ** B. J. T. 42. k. 304. 1.