Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - A törvényes engedmény (cessio legis) kérdéséhez

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. Ez utóbbi — e tartási kötelezettségének eleget tévén — a kiesett rokon elleni követelést cessio legis alapján szerzi meg; v. ö. BGB. 1607. §. II. bek , hozzá — sok más helyett — Dernburg, Bürgerl. Recht, IV. k. (}. kiad. 1907) 69. §. 251. o.: «In diesem Falle geht von Rechts ivegert der Anspruch gegen den durch den Hilfsbedürítigten nicht erreichbaren náchstverprlichteten auf jeden Verwandten, der den Unterhalt leistet, über.» Ez az általános alapelv természetesen, az idevonatkozó összes esetekre alkalmazást nyer. A mi különösen a mi esetünket illeti, erre nézve ez alaptétel alkalmazását az 1709. §. ugyancsak expressis verbis mondja ki. Konstatálván ugyanis, hogy a természetes apa az eltartás kötelezettségének sorrendjében az anyát és az anyai rokonokat megelőzi (I. bek.), akként rendelkezik, hogy «a mennyiben az anya, valamely tartásra kötelezett anyai rokon a törvénytelen gyermeknek tartást nyújt, a gyermeknek az atyával szemben fennálló tartási követelése az anyára, illetőleg a szóban forgó anyai rokonra száll át». (II. bek.) Ez a rendelkezés nem egyéb, mint a fent idézett alapelv szükségképeni következménye. Külön hangoztatni ezt szinte fölösleges. A magyar ptk. tervezete ezt mellőzi is, ámde az általános alapelvet, a német ptk. 1607. §-ának megfelelően, kimondja (256. §.). És ebben a tekintetben, a mint az Indokolás meg is jegyzi, a fennálló joggyakorlatot követi (II. k. ad 256. §. 549. o.). A sorrendben utóbb következő rokon szóban forgó igényét az őt megelőző rokonnal szemben határozottan emliti a budapesti kir. tábla 1891 jun. 9-iki 37825. sz. ítélete v. ö. Döntvénytár uf. 32. k. 2—3. o.). Mit jelent mindezekhez képest fent kifejezett álláspontunk r Semmi egyebet, mint a már követett jogi állapotnak, a változott jogi és társadalmi helyzetnek megfelelő olyan továbbfejlesztését, a .mely a fennálló jog szelleméből és az elbírálandó intézmény jogi természetéből önként következik. Ma már, nem csak társadalmi berendezkedésnél fogva, de positivjogi szabályozás alapján is tekintetbe veendő az állami gyermekmenhely a törvénytelen gyermeket eltartó tényezők között. Reá is alkalmazandók per analógiám az itt tárgyalt jogi tételek. Ha tehát a törvénytelen gyermeket — az első sorban kötelezett természetes atyát megelőzően — eltartotta, e\en. a jogcímen száll át rá a gyermeknek a természetes atya elleni igénye. A bíróság, mely erre az álláspontra helyezkedik, a fennálló jog alapeszméjére támaszkodva fogja e tételt — mint nóvumot — jogrendszerünkbe belevinni. Itt is áll tehát, hogy «mai törvényeink keretén belül, ha nem is bőven, ha nem is kielégítően, de van mód e tekintetben segítségre és mentésre» (gr. Vay Gábornélásd Budapesti Hirlap, 1909 márcz. 31. sz. 9. o.). És bizonyára le kellene egyáltalán mondanunk bíróságaink évszázadok óta fennálló jogfejlesztő hatalmáról, ha jogos volna az aggodalom, hogy a jogalkalmazás az állami gyermekmenhely és az angyalcsinálóné közötti elvi é^ tételes jogi különbséget nem fogja érvényesíteni tudni. Dr. Kiss Gé\a.