Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - A törvényes engedmény (cessio legis) kérdéséhez

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. 469 Nyilván ilyen szempontokra gondolt Mes\lény is, midőn a fent idézett tételt : «a tartási követelések mind incedibiliselo felállította. De — szerintem — indokolatlanul, mert e tételt hazai jogunk pozitiv rendelkezéseiből kiolvasni, vagy levezetni nem lehet. Az általa zárjelben felhívott szakaszok (i8o4:XXXI. t.-cz. 4. és 89. §.), amelyekkel — ugy látszik — ez álláspontját támogatni vélte, az igazolandó tétellel még a leglazább öszszefüggésben sem állanak. A házassági törvény 4. §-a tudvalevően az eljegyzésből eredő kárkövetelési és megtérítési jogok-ról szól, kimondván, hogy azok sem «öröklés, sem engedmény, sem végrehajtás tárgyául nem szolgálhatnak*. A rendelkezés jól ismert legis ratiója az. hogy az eljegyzésből származó ez igények jellege mindaddig, míg a jogosított a keresetet meg nem indította, szigorúan személyes. A törvény 89. §-a pedig azokról az ajándékokról szól, a melyeket az egyik házastárs a másiktól a házasság fennállása alatt vagy a kötendő házasság okából a\t megelőzőleg kapott. Ezeket az ajándékokat a szóban forgó §. értelmében egyoldalú vétkesség esetén a vétkessé nyilvánított házastárs visszaadni, illetőleg megtéríteni köteles. A másik házastársnak erre irányuló igénye eengedmény, végrehajtás és öröklés tárgyát csak a kereset megindítása után képezheti)). Itten is, mint látjuk, oly speciális — az előzőleg érintett rendelkezés czéljához hasonló — ratio legis forog fenn, amelyet általánosítanunk, vagy épen az összes tartási követelésekre alkalmaznunk bizonyára nem szabad. Lássuk most már : minő összefüggés van a cessio legis és a törvénytelen gyermek tartási igényének jogi természete között ? Az osztrák ptk. 358. §-a szerint: «a ki más adósságát megfizeti, a hitelező jogaiba lép és jogosítva van az adóstól a megfizetett adósság megtérítését követelni*. Mint már id. helyen is szó volt róla, ez a cessio legis typikus esete. V. ö. Krain\-Pfajf-Ehren\weig, System des österreichischen Privatrechts II. k. 329. §. 111. o.; hazai magánjogunkra nézve Kolosváry Bálint, A magyar magánjog tankönyve, II. k. 76. o. Nem lévén — mint láttuk — olyan tételes jogszabály, vagy akár csak alapelv is jogrendszerünkben, mely a tartási követelések incedibilitas-át tartalmazná, mi sem áll útjában annak, hogy a törvénytelen gyermeket megillető tartási igény kielégítőjére is alkalmazhassuk a tételes jog szóban forgó szabályát. Hiszen tagadhatatlan, hogy a gyermekmenhely a megfizette más adósságát)) akkor, midőn a természetes apa helyett eltartotta a gyermeket. Kétségtelen, hogy tehát «a hitelező jogaiba lép»; annyival is inkább, mert illetéktelen beavatkozásról még csak szó sem lehet, törvényes rendelkezésen alapulván az ő teljesítése más helyett. Ezt az álláspontot expressis verbis juttatja kifejezésre a német BGB. Mindenekelőtt az 1607. §. kimondja, hogy ha a tartásra kötelezett rokonok közül az, ki kötelezettségének teljesítésére bizonyos okoknál fogva nem szorítható rá, kiesik, helyette a tartásnak reá eső hányadát ily esetben az a rokon viseli, a ki a kötelezettség sorrendjében utána következik.