Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - A találmányi szabadalmakról szóló törvénytervezet. 2. r

TÖRVÉNYE LŐ KÉSZÍTÉS. 467 megkárosítására, melynek mértéke esetleg a találmány egész értékét felemésztheti. V. A legtöbb panasz emelkedett a szabadalmi hatóságok jelenlegi kusza szervezete ellen. A tervezet a tapasztalt bajokon segíteni igyekszik, de mig egyes részletkérdéseket szerencsés kézzel old meg, az uj szervezet alapgondolatát nem választotta meg helyesen. Fenntartja azt a rendszert, hogy a bejelentési osztály határozatai fölött a birói osztály dönt másodfokon és a birói osztály Ítéletei ellen a közigazgatási biróság ellen ad felebbvitelt, eltörölvén a szabadalmi tanácsot. Igaz ugyan, hogy ez az utóbbi mai összetételében mint intézmény nem vált be, ámde ennek oka abban keresendő, hogy tagjai és a szabadalmi jog között tulajdonképeni szerves és állandó kapcsolat nem volt. Mihelyt a kültagok intézményének eltörlésével a birói jelleg összes attribútumainak ugy alsó, mint felső fokon való biztosításával ez alkatelemeiben folytonos változásoknak kitett alakulat szilárd alapon álló szervezetté válik, nincs többé ok a speciális bíróságot megszüntetni és annak hatáskörét a közigazgatási bíróságnak egy külön tanácsára ruházni. Ez már csak azért sem volna czélszerü, mert ugyancsak a szabadalmi tanács hatáskörébe volnának utalandók a védjegyek és használati minta-ügyekben való felebbezések is. De sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem helyeselhető az a jelenleg is fennálló állapot perpetuálása sem, mely ugyanazon hatóság egymás mellé rendelt tanácsai közül az egyiket felebbviteli jogkörrel ruházta fel a másik határozataival szemben. A bejelentési osztály határozata a fölszólalás fölött ép oly érdembeli és fontos, mint a birói osztály ítélete a megsemmisítési perben: mindkettőnek határozatai ellen, tehát a bejelentési osztály döntései ellen is, közvetlen jogorvoslatot kell adni a szabadalmi tanácshoz, mely mint második és egyúttal utolsó fok döntene. Teljesen mellőzhetők tehát azok az esetek, midőn a mai eljárás és a tervezet szerint is háromfoku eljárásnak van helye. Azok a biztosítékok, melyekkel a tervezet az eljárást egyébként felruházza, a birák elmozdithatatlansága, a tiszta szóbeliség, a bizonyítékok szabad mérlegelése a harmadfokon való felülbírálást különben is feleslegessé teszik, fennmaradván utolsó remedium gyanánt mindig még a perújítás jogorvoslata. Csakis a fent körülirt módon remélhető a szabadalmi hivatal bíróinak előléptetése és más szakerők kinevezése utján állandó jelleggel szervezett erős szabadalmi tanács és ennek megfelelő egységes és nevelő hatású szabadalomjogi judicatura, melynek csakis előnyére fog szolgálni az, ha jogász-elnök vezetése mellett egyenlő arányban műszaki és jogtudó birákból álló szakbiróság mondja ki az utolsó szót a szabadalmi jog vitás kérdéseiben, Dr. Messingér Simon. JO*