Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - A találmányi szabadalmakról szóló törvénytervezet. 2. r

464 TÖRVÉN Y ELŐ KÉSZÍTÉS. jogára nézve a jelenlegi törvényes állapot az, hogy a munkaadó államkormány vagy magánvállalat felszólalása esetén megtagadandó a szabadalom engedélyezése, ha a bejelentőnek állása vagy szerződése őt arra kötelezte, hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja fel, mint a minőre a szabadalmat kéri és ez esetben a munkaadó a bejelentett szabadalmat a maga részére veheti igénybe. A tervezet ezt a jogi szabályozást nagyban és egészben fenntartja, azzal a hozzátétellel, hogy a munkaadót illeti meg a szabadalomra való igény abban az esetben is, ha az az iparág, melyre a találmány vonatkozik, a munkaadó vállalatának rendes üzleti körébe tartozik és az alkalmazott szolgálati szerződésével illetőleg a szolgálati szabályzat elfogadásával (pleonasmus!) magát ily találmányai átengedésére kötelezte. A tervezet lényeges ujitása tulajdonképen csak az, hogy a feltaláló alkalmazottnak a haszonban való részesedését kivánja biztosítani annak kimondásával, hogy a szolgálati szerződések és szabályzatok olyan intézkedései, melyek az alkalmazottat találmányainak jövedelmében való illő részesedésből kizárják, a feltaláló irányában semmisek. Lehetővé teszi továbbá azt, hogy a szabadalom tulajdonosának kérelmére a feltaláló nevét is bejegyezzék a szabadalmi lajstromba. Az 1908. évben tartott 29. német jogászgyülés behatóan foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a fennálló jognak minő módosításai volnának kívánatosak a végből, hogy szerződési vagy alkalmazási viszonyban álló személyek részére a találmányaik és egyéb szellemi alkotásaikból őket megilletőanyagi és erkölcsi részesedés (Anteil an Nutzen und Éhre) biztosíttassák? Szűkebb keretben ugyanez a kérdés már a 28. német jogászgyülést is foglalkoztatta, mely a következő tételekben foglalta össze megállapodásait: 1. A találmány a feltaláló alkalmazotté, nem pedig a munkaadóé, hacsak szerződés az ellenkezőt nem állapítja meg. 2. Nem czélszerü a munkaadónak és alkalmazottnak szerződési szabadságát az alkalmazott találmányaira vonatkozólag korlátozni. 3. Az a kérdés, vájjon a feltalálónak van-e igénye nevének a szabadalomban való kitüntetésére és minő módon és mely hatóság előtt érvényesítse azt, még nem érett a határozathozatalra. E kijelentésekben sem a jogászi közvélemény, sem a szakkörök nem nyugodtak meg és szorgalmazásukra a kérdés módosított alakban a 29. jogászgyülés napirendjére tüzetett. Ennek II. szakosztálya beható vita után az előző határozatból csak az 1. pontot tartotta fenn, ellenben elfogadta még a következő indítványokat: 1. Semmisek az oly megállapodások, melyek a vállalkozó részére megfelelő ellenszolgáltatás nélkül azoknak atalálmányoknak tulajdonjogát is biztosítják, melyek az alkalmazottnak szerződéses működési körén kívül esnek. 2. Egyebekben nem ajánlatos szerződési vagy alkalmazási viszonyban mükődő személyeknek találmányokra és más szellemi alkotásokra vonatkozó szerződési szabadságát korlátozni. 3. A szabadalmakra és a használati mintákra vonatkozó törvényben ki kell mondani, hogy a feltalálót, ha találmányát más jelenti be, birói uton érvényesíthető igény illeti meg arra, hogy a szabadalmi.