Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 6. szám - Az igazságügyi rendőrség szervezése és kiképzése Magyarországon. 2. r

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. Két előadáson foglalkozott az egyesület a szemérem elleni bűncselekmények törvényhozási szabályozása reformjának kérdésével. Az első előadó: dr. Halás\ Zoltán, kinek a probléma minden ágára kiterjeszkedő monografikus munkája már legközelebb elhagyja a sajtót, a természetelleni fajtalanságnak s a vérfertőzésnek a büntető kódexből való kiküszöbölése mellett foglalt állást; e mellett fejtegette a férfi nemi erkölcse hatályosabb oltalmazásának szükségét. A második felolvasó: dr. Fischer lgnác\ a homosexualitás forensikus jelentőségének méltatására szorítkozott s ugyancsak azt a felfogást védelmezte, mely a homosexualitás kriminálizácziója ellen irányul; a mellett érvelt, hogy addig is, mig az abolicionista irány diadalra jut, a társadalomnak nem szabadna megvetését éreztetni a természettől a sexuális téren másképen berendezett egyénekkel szemben. A homosexualitást büntető törvényes rendelkezések eltörlésére irányuló mozgalom a magyar szakirodalomban sem uj. Az az agitáczió, mely e tekintetben Németországban s innét kiindulva más országokban oly erős hullámokat vert s a mely tetőpontját az 1898-ban a német birodalmi gyűléshez intézett, a büntetőtörvény 175. §-a kiküszöbölését sürgető kérvény tárgyalásakor érte el, nálunk is több izben visszhangra talált, orvosi szempontból főleg dr. Salgó Jakab világosította meg a kérdést az Elmeorvosok II. Országos Ertekezletén tartott előadásában (1902). Dr. Baumgaiien Izidor pedig ugyanekkor a büntetőjog nézőpontjaiból szólott a kérdéshez. Hap. o. Salgó és Fischer konklúzióit szembeállítjuk egymással, látni fogjuk, hogy még a mi kis körű irodalmunkban is a kiinduló pontok tekintetében mennyire szétágaznak a vélemények. Salgó, — hogy csak a leglényegesebb divergenciát emeljük ki — a szerzési teória hive; Fischer ellenben azon az állásponton van, hogy a homosexualitás az emberrel veleszületik. És látjuk a mi kis irodalmunkban azt is, hogy mennyire túllépik a psychiaterek a maguk hivatáskörét, mikor a homosexualitást — akár veleszületett, akár szerzett — káros állapotnak minősítve, nem késnek levonni azt a következtetést, hogy tehát hiányzik a büntetendőség alapja. Helyesen jegyzi meg Baumgarten, hogy a büntető ügyész nem zárkózhatik el annak vizsgálata elől, vájjon az illető személy képes-e az indokokra normálisan reagálni, melyek közé a büntetéstől való félelem is tartozik.