Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - A vagyon a német és a svájczi polgári törvénykönyvekben.Egy uj vagyonelmélet vázlata.Írta:dr. Meszlény Artur (Abhandlungen zum schweizerischen Recht, herausgeben von Dr. Max Gmür. 29.Heft) Bern, 1908 Staempfli &Cie.VIII. és 90.oldal [könyvismertetés]

IRODALOM. Randa gondos tanulmánya bizonyára alapvető lesz a kérdés ezután: feldolgozásánál. Kár, hogy a szónak rossz értelmében is dogmatikus. így de lege ferenda is akként ir, hogy valamelyes rendezés mellett nem jogi, hanem «csak czélszerüségi» okok szólnak. Dr. Nyáii Jenő. Y A vagyon a német és a svájczi polgári törvénykönyvekben. Egy ' uj vagyonelmélet vázlata. Irta: dr. Mes^lény Arlur. (Abhandlungen zum schweizerischen Recht, herausgegeben von Dr. Max Gmür. 29. Heft.) Bern. 1908. Stámpfli & Cie. VIII. és 90. oldal. Mcs\lény Artúr eredeti gondolatokban bővelkedő, értékes tanulmánya minden tekintetben méltó képviselője a magánjogtudomány müvelésében érvényesülő ama modern irányzatnak, a mely a «Begriffsjurisprudenz» maradványaival végleg szakit és feladatát abban látja, hogy a jogintézményeknek a társadalmi éleiben elfoglalt szerepét és ehhez képest betöltendő czélját kutassa. E metódus, a melynek fokonkénti térfoglalását tanulságosan jellemzi Schwaij Gusztávnak a Magyar Jogászegylet ez évi megnyitó" ülésén tartott előadása, két irányban küzd meg a régi afogalmi jogtudományi)-nyal: a gyakorlati jogalkalmazás módszerének, vezérelveinek megáilapitása ésa jogi dogmatika kiépítése terén. A mozgalomnak — Jetiinek szavával élve — «előidézője és vezérszelleme» Ihering volt mindkét irányban ; az ő eszméit követi az a módszer, a mely ugy a törvények értelmezésénél, mint áz u. n. jogi fogalmak konstruálásánál, kifejtésénél és rendszerbe foglalásánál az alapul szolgáló jogintézmény czélját tartja szem előtt. Ámbár e teleológiai módszer diadalmas előnyomulása egyre szélesebb körben észlelhető, még nagy. kitartó és czéltudatos munkára van szükség ahhoz,, hogy ezek az eszmék az egész vonalon, a részleteket áthatóan érvényesüljenek. Még mindig nincs megalkotva az a rendszeres mü, a mely a hagyományos philologico-logikai interpretatio helyébe a teleoiogiai alapon nyugvójogalkalmazási módszer elveit kellő határozottsággal és általánosan elfogadható módon formulázza. És a számos értékes és sikeres törekvés daczára, még mindig csak sporadikusan jelentkeznek azok a kísérletek, a melyek egy-egy jogintézményt az említett czélmomentum aiapján építenek ki, elemeznek. Hogy ugyanis ez a metódus megfelelő eredménynyel legyen a részletekben is keresztülvihető, mindkét irányban a társadalmi élei jelenségeinek intenzív tanulmányozására van szükség. E nélkül t. i. a jogintézmények czéljával tisztába nem 'öhetünk. A jogintézmények formális szabályozását jelentik a társadalom jelenségeinek ; czéljuk, melytől a pozitív törvények rendelkezéseinek értelmezését, valamint a jogi dogmatika mikénti kiépítését függővé teszszük, e társadalmi jelenségekben gyökerezik. Ez utóbbiak kutatása magának a jogtudomány helyes módszerének conditio sine qua nonjav ebben az értelemben tehát senki se tagadhatja, hogy az általános társa-