Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Randa az 1908 augusztus 9-iki osztrák automobil-törvényről

IRODALOM. '49 rnig a német javaslat szerint csak «von ihm zur Führung des Fahrzeuges foestellten oder ermáchtigten Person>< vagyon szó. A különbség nyilvánvaló. Talán ugy lehetne kifejezni, hogv az osztrák törvény szerint kell, hogy a kocsivezető megbízásból haj:son, a német javaslat szerint elég. ha meghatalmazásból. Ha a chaufTeur éjszaka mulatni megy a kocsin, s ittas fővel szédületes gyorsasággal robog, az osztrák törvény szerint esetleg nem felel; Randa szerint a fentebbiekből következtetve, épen nem, a német javaslat szerint igen. Azután meg. hogy állunk itt a bizonyítás terhével? A törvény, elég helytelenül, nem hárítja kifejezetten a tulajdonosra annak a bizonyítását, hogy a balesetkor a vezető nem volt szolgálatban, a mi veszedelmes argumentum a contrario. A német javaslat a felelősséget korlátozza; egy személy megsérülése, vagy halála esetére 50,000 márka tökére, vagy 5000 marka járadékra; «halniazatf> esetén 150,000 márkára (9000 m. járadékra); vagyoni kár esetén 5000 márkára. A Keresk. Jog idézett czikke erre az intézkedésre is hymnust zeng s azzal okolja meg, hogy magasabb összeg biztosításának dija tulmagas, így, a ki egy milliót kiván biztosítani, annak 1056 márkát kell fizetnie. Mi ezt olcsónak találjuk. Randa helyesen utal rá, hogy nagyon különös volna, ha a jogegyenlőség korában épen csak a szegény automobiltulajdonosok kártéritő kötelezettségét korlátozná a törvény — felfelé. A törvény szerint a tulajdonos helyett az felel, a kinek a kocsi állandó üzemre át van adva («Handeln auf eigene Gefahr», noha R. ezt a fogalmat müve általános részében elveti). Ha a gépkocsit jogtalanul elvonják a tulajdonos (üzemtulajdonos) birtokából, a birtokos felel. Az első tervezet, igen helyesen, kivételt állapit meg arra az esetre, ha a tulajdonost az őrizet körül gondatlanság terheli. Randa szerint ez a jogkövetkezmény már az optk. 13.11. sj-ábó' amúgy is folyik, de elfelejti, hogy nem következik be erre az esetre a gondatlanság vélelme, vagy a mi jogunk szerint (ha a törvény ily kivételt tenne) az objektív felelősség. A törvénynyel ellenkező kikötés semmis. A törvény hat havi elévülést állapit meg attól az időponttól, melyben a káros a tulajdonos személyét megtudta: erre való tekintet nélkül az igény 5 év .alatt elévül. A káros a jelzett időponttól számított négyheti záros határidőben köteles a felelős személyt igényéről értesíteni, kivéve, ha ez a balesetről tud, a mi zsarolásoknak kívánja útját állni, a törvény azonban a jogvesztést .ahhoz köti, hogy a károsult a záros határidőt vétkesen mulasztotta légyen el. Ez a szabály érdekes fejtegetések alapja lehetne.* * Csakugyan ziros határidő-e? Meddig és hogyan lehet és kell az elmulasztást «igazolni» vagy pótolni stb.