Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. illetőleg e szakaszt csak ugy értelmezi, hogy a vasút nem köteles az utasítást ily alakban elfogadni, de ha elfogadta, ugy annak érvényességet többé már nem támadhatja meg. Több határozat foglalkozik a K. H. jelzésű kocsikban való szállítással. A K. H. jelzésű kocsikra helyesen állapítja meg a Curia, hogy ezek nyitott kocsiknak nem tekinthetők és igy az ezekben való szállításnál a vasút nem hivatkozhatik arra a vélelemre, mely a nyitott kocsikban való szállításnál javára fennáll. A K. H. jelzésű kocsikra vonatkozó elvet a Curia 1908 máj. ó. 267. sz. (H. D. II. k. 93.) és 1908 szept. 30. 151. sz. (H. D. II. k. 140.) határozataiban fektette le, midőn mindkét konkrét esetben az ily kocsikban szállított és tiiz következtében elpusztult áru értéke erejéig a vasutat kártérítésre ítélte. Viszont a nyitott kocsikra vonatkozólag ily felelősség a vasutat nem terheli, mely kétségtelen szabálynak ad kifejezést a Curia 1908 okt. ií. 222 90!!. sz. (H. D. II. k. 141.) határozatában. Az ü. sz. 71. §. az áru elveszése vagy megsérülése esetén a vasutat nyomozásra és az eredménynek az érdekeltekkel való Írásbeli közlésére kötelezi. Ebből a- rendelkezésből a Curia (1006 906. sz. h.) azt állapította meg, hogy a vasút által felvett «tényálladéki jegyzőkönyv» közös okirat és a bemutatás megtagadására a perrendtartás 188. igának jogkövetkezményeit alkalmazta.* Az átvétel megtagadására még a fuvardíj helytelen kiszámítása sem szolgálhat alapul, ily esetben czimzett kötelessége az átvétel, mely mellett természetesen a fuvardíj helytelen kiszámítását reclamálhatja (C. 1908 máj. 1. ;i2 907. H. D. II. k. 92.). A budapesti kir. tábla 1907 okt. 19. 327 2. 1907. sz. határozata a vasútnak a kiszolgáltatás körüli eljárását vizsgálva arra a conclusiora jut, hogy a vasút eleget tesz kötelességének, ha az árut annak szolgáltatja ki, a kinek az szánva volt s pusztán az a körülmény, hogy valamely eltérés van az átvevő és a fuvarlevélben jelzett név között, nem állapit meg a vasútra kártérítési kötelezettséget. Az eset t. i. az, hogy a vasút K. Jenny czég K. Áron nevü alkalmazottjának kiadott egy K. Jenőnek czimzett küldeményt, miután e czég már máskor is kapott ily módon czimzett küldeményeket, melyeket szintén K. Áron vett át s különben is K. Jenő czég a kérdéses időben nem is volt azon a helyen. E tényállás világosan megállapítván, hogy a vasút annak adta ki az árut, kinek az szánva volt, nem lehetett kártérítésre itélni s nem lehetett szó arról, hogy eladó az árut egy általa hitelképesnek ismert K. Jenő czégnek akarta szállítani H. D. II. k. 62.). A vám és ellenőrzési helyiségekbe való kiszolgáltatás a magyar-osztrákromán díjszabás szerint az átvevő kezéhez történő átadással azonosnak * L. Polgár A. erről szóló cziUkét. Jogt. K. 1908. évf. 14. sz.