Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. '45 tekintetik és igy a vasút az ezután történő kárért nem felelős C. JI2 1907. K. J. 209/. Kimondta továbbá a Curia, hogy a fuvarlevélmásodlat némileg a raktárjegyet póto'hatja, mert kereskedelmi szokás, hogy harmadik a vételi ügyletben nem részes személy, kinek czimére áru küldetett, azt csak fuvarlevélmásodlat birtokosának adhatja ki *(C. 1263/1908. K. J. 210.). A reexpediálas esetére biztosított kedvezményes fuvardíjat a feladó akkor is igénybe veheti, ha a vasút tényleg nem az illető vonalon fuvarozta az árut és ezzel gondatlanul járt el (C. 1292 1900. K. J. 36.). A vasút fekbérkövetelése pedig korlátozva van az áru értéke által: ha pedig a vasút a fekbért felszaporodni hagyta, holott az árut elárvereztethette volna, az őrzés körüli mulasztása miatt az áru értékével arányban nem álló fekbért nem követelheti (C. 86 190". K. J. 12.). Elvi jelentőségű a budapesti kir. táblának az a határozata, mely a kézi podgyászért való felelősséggel foglalkozik. Itt mindenekelőtt kimondja azt, hogy az utasnak kell vigyáznia a podgyászra. de midőn az utas a kellő felügyeletet nem gyakorolhatja, akkor a vasúti közegek nem tagadhatják meg közremiiködésüket a kár elhárítása czéljából: fel nem adott kézi podgyász tekintetében azonban nem a vasút tartozik magát exculpálni, hanem a fél tartozik bizonyítani a vétkesség és a kár közötti okozati összefüggést. Abból az esetből kifolyólag mondta ezt ki a tábla, midőn egy utas Budapestről Nagykárolyba utazván, Debrcczenben lemaradt a vonatról, s ott maradt podgyásza részben elveszett, mert daczára annak, hogy idejében sürgönyözött a debreczeni állomásfőnök Nagykárolyba, a sürgönyt átvevő vasúti közeg gondatlansága következtében ké^őn történt intézkedés a podgyász megkeresése iránt. A következő szövegű váltót : «fizessen Ön ezen váltónál fogva saját rendele/í'/v * a Curia 165,1907. (H. D. II. k. 1 j.) sz. határozata, mint rendelvénynyel el nem látottat, kellékhiányosnak tekintette (azzal az indokolással, hogy jelen kifejezés alapján kétséges, vajon rendelvényesnek a kibocsátó, vagy az intézvényezett tekintendő-e :). Ha pedig a két személy azonos, idegen váltó nem is keletkezhetik. Eme okfejtés tarthatatlanságát különben a Curia is belátta, a mennyiben még ugyanez év okt. 28-án kelt 7}? 190!!. sz. határozatában kijelenti. hogy a saját szóval, tha nyelvtanilag nem is egészen szabatosan, de mégis minden kétséget kizáró módon a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesnek» [K. J. 1909. 9. h.) ; hasonlókép keilékszerüleg jelöli meg a rendelvényest e kifejezés: «saját magam rendeletére* (C. 820 1908. K. J. 1909. 28. h.). Az üres rendelvénynyel átadott váltóra vonatkozólag eddig a váltótörvény 9}. szakaszából gyakorlatunk joggal vonta le azt a következietést. hogy a váltóbirtokos ezt, mint a váltó lényeges kellékét akár önmagára is kitöltheti. A Curia 1008 szept. ;o-án kelt 290 1908 sz. t K. J. 285. sz.) határozatában küelenti, hogy az, a ki az üres rendelvénybe a saját nevét irta be anélkül, hogy közvetlenül a váltóadóstól kapta vclna a váltót, jó-