Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1908-ban

BIRÓ! GYAKORLAT. I4I «hogy a küldött áru rossz, hogy ezért az árut kifogásolja és hogy minden ebből származó jogát fenntartja*, a rendelkezésrebocsátást is bennrejlőnek tekintette. A rendelkezésrebocsátást megfelelő időben történtnek tekintette a Curia akkor, a midőn a kifogásolási értesítés decz. 22-én. a rendelkezésrebocsátás pedig decz. 24-én történt (C. 1908 ápr. 14. 705 907. H. D. II. k. 105.). Sőt még a rendelkezésrebocsátástól való elállást sem tekinti a Curia olyannak, mely a vevő vételárleszállitási jogát megszünteti (C. 459 907. Kj. 84. h. . Már más helyütt* utaltunk arra, hogy a rendelkezesrebocsátás elmulasztása, habár a J47. §. minden megkülönböztetés nélkül előírja, csak azzal a következménynyel jár, hogy a vevő elállási és ujabb teljesítés iránti jogát nem érvényesítheti, egyébként vételárleszállitási, sőt még e mellett a kártéritést a rendelkezésrebocsátás elmulasztása daczára is követelheti, habár ennek következtében a bizonvitás nehézsége ő rá fog háruini. Következetes a Curia tehát, midőn ugyanolyan elbánás alá veszi azt a vevőt, a ki az árut rögtön felhasználja azzal, a ki előbb rendelkezésid bocsátja, majd utólag eláll a rendelkezésrebocsátástól. Elvi jelentőségű határozatképen mondotta ki a Curia azt a jogszabályt, hogy a büntethetőség elévülése a magánjogi csalást nem zárja ki : ez a tétel már az előző joggyakorlatból szükségkép következik, mert hiszen a 5 50. ÍJ. alkalmazható még akkor is, ha a büntető bíróság a csalás vádja alól az eladót felmentette.** A concrét esetben csalásnak nyilvánította a Curia a lóheremag arankamentes voltáért szavatoló eladó eljárását, midőn vevő az 1905 tavaszán bevetett magot 1906 nyarán kifogásolta ez okból C. 1908 május 19. 8093 907. H. D. II. k. 91. . A fuvarozási jog körében a Curia a vasút köteles gondosságát az eddiginél szigorúbb mértékkel méri. Ennek a szigorúbb felfogásának ad kifejezést 70 v. 907. sz. 1908 jan. 21 én hozott határozatában, melyben kártérítésre ítélte a vasutat, — megállapítva eljárására a gondatlanság tényálladékát — mert a fél távirati kérdése daczára az állatforgalmi korlátozás miatt az osztrák határon feltartóztatott sertésszállitmányáról értesitést a vasút részéről nem kapott, sőt azok el lettek árverezve, miáltal tetemes anyagi károkat szenvedett Egyúttal ez esettel kapcsolatban kijelenti, hogy nem szolgálhat a vasút mentségére az a körülmény, hogy a fuvarlevélben a feladó lakhelye megjelölve nem volt, sőt gondatlanságát bizonyltja, hogy az il\, hiányosan kiállított fuvarlevelet elfogadta (H. D. II. k. 41.). Helyesen szakit a formális felfogással a Curia 1008 márcz. 4-én kelt 464 007. sz. határozatában (H. D. II. k. 56.), midőn a vasúti üzl. szab. 64. §-a 7. pontjának azt a rendelkezését, hogy az utólagos utasítások bizonyos alakszerűséghez vannak kötve, nem tartja érvényességi kelléknek. * L. Nagy F. emlékkönyv 92. és kin. I. ** L. Nügyr F. i. m. ifi. §. jS. jegyzet.