Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Biróságaink magánjogi gyakorlata 1908-ban

I.J6 BÍRÓI GYAKORLAT. nyos kérdésben nem gyakorolhatta, p!. a felmentvény megadásakor, mert maga is igazgatósági tag volt : befolyással van-e ez az uj részvényes jogara? íme itt is az első részvényes «több jogot» aruházott át», mint a mennyivel maga birt. Hogyan volt ez lehetségesr Ugy, hogy ö nem a részvényesi jogokat, hanem magát a részvényt idegenítette el, a mely vagyontárgy, s mindenki, a ki e vagyontárgyat a maga vagyonába bekebelezte, de lege gyakorolja az ö személyéhez kötött részvényesi jogokat. Ugyanez az eset forog fenn a czég átruházásánál is. A törvény megengedi az üzlet átruházását, s megengedi azt is, hogy az üzlet a maga megjelölésével együtt menjen át a megszerzőre. A megszerzőt ebben az esetben a negatoria megilleti. Nem azért illeti meg, mert azt az előd átengedte ; hanem azért, mert az mindenkit megillet, a ki a czéget jogosult módon használja. Ez a jogosultság üzletátruházás esetén az előd beleegyezésétől függ, más esetekben ismét más előfeltételektől ; de ez még nem egyértelmű a successióval. Különben maga az üzletátruházás is csak átvitt értelemben nevezhető jogutódlásnak. Ha az üzletben ingóságok, követelések stb. foglaltatnak, akkor az üzletátruházás uno ictu átviszi a megszerzőre ezek «tulajdonát» s ennyiben beszélhetünk univerzális successióról. Az üzletátruházásról szóló legújabb törvényünk indokolása is bőven él a successio fogalomkathegoriájával, a nélkül, hogy csak fel is tűnne neki, hogy azt nem veszi túlságos komolyan. A kereskedelmi üzlet az indokolás szerint magában foglalja az üzleti vagyonhoz tartozó testi dolgokon, követeléseken és tartozásokon kívül az üzleti összeköttetéseket, üzleti titkokat és üzleti chanceokat stb. De vajon lehet-e tartozásokban, összeköttetésekben, chanceokban succedálni ? A tartozásokban az üzletátvevő nem succedál, mert az átruházó alóluk nem mentesül (id. törv.+ 4. §§.), azok tehát nem «mennek át» reá ; az összeköttetések átmenete nem a felektől, hanem ama harmadik személyektől függ, a chanceok pedig Fortuna istenasszony kegyeitől, melyek nem átruházás tárgyai. S a törvény is in uUima analysi nem a successióra alapítja az átvevő felelősségét, hanem őt mint az átruházó törvényes készfizető kezesét állítja az átruházó mellé. S az élet, a szeszélyeiben kifogyhatatlan élet elég oly esetet produkál, a melyre a successio legtávolabbi analógiája sem talál. Épen mostanában döntött a Curia a következő esetben.** Alperes az ö faügynökségi irodáját akkép ruházta át felperesre, hogy az irodával együtt az üzleti összeköttetések is átmenjenek a vevőre. Alperes néhány év múlva ismét ügyleteket kötött régi ügyfeleivel; felperes kéri őt ily ügyietektől eltiltani. A kereset elutasittatott, mert: a szerződés folytán alperesnek ugyan nem volt szabad az összeköttetést azokkal fenntartani vagy rövid időn belül felújítani, a kikkel korábban összeköttetés* V. ö. az 1. §. indokolását, Igazs. Javaslatok Tára VII. évf. í8j. I. ** C. 1908. jan. 8. 640. V. sz.