Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Biróságaink magánjogi gyakorlata 1908-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. ben állt, de a szerződést nem lehet ugy érteni és nem is volna érvényes oly alakban, hogy alperes egész életére el volt tiltva attól, hogy hasonló üzletet nyisson és korábbi üzletfeleivel összeköttetésbe bocsátkozzék ; minthogy pedig alperes a szerződés után előbbi foglalkozásával tényleg felhagyott, egy részvénytársaság szolgálatába állott és csak négy év múlva kezdett ismét faügynökségge! foglalkozni, szerződésszegést el nem követett. Tegyük fel. ho^y az adott esetben se ingó, se követelés, se semmi nem volt abban az üzletben, mint pusztán csak az üzleti összeköttetések : történt-e jogutódlás? Azt hiszem, nem történt. Mert mi lenne az, a mi átszállott? Mi az az összeköttetés? Az a lehetőség, az a remény, az a kilátás, hogy az üzlet tulajdonosa azokkal, a kikkel eddig is kötött ügyleteket, ezentúl is fog ilyeneket kötni. Ámde lehetőség, remény, kilátás — ezek nem vagyontárgyak, ezeket nem lehet adni-venni, cserélni, megfizetni; ezek minden ember lelkének bizonyos állapotai, melyeket különböző tények bennük előidéznek. Az ilyen üzletátruházás abban a tilalomban összpontosul, hogy az átruházó az átvevőnek tilos (illojalis) konkurrencziát ne csináljon : nem átruházás, hanem kötelezés, nem vagyonértékek forgalma, hanem obligatio ad non faciendum. S azért nem is állanak rá a successio szabályai : sem a nemo plus juris, sem pl. a jóhiszemű szerzés védelme, sem az átruházás formaszabályai. Az üzletátruházásnak ez az oldala jogilag nem átruházás. S a bíróságok helyesen jártak el, a mikor a felmerült perkérdéseket tisztán a felek megegyezésének tartama szerint bírálták el s nem nyúltak vissza a származékos szerzés szabályaira. Pedig épen a mult év folyamán esett bele judikaturank egy más téren abba a hibába, hogy a vagyonjogi kategóriákat személyjogi térre is átvitte a nélkül, hogy a két terület közti mélyreható különbséget figyelemre méltatta volna. Meglehetős port kavart fel az a pör, melyet Edmond Rostand «Cyrano de Bergerac» czimü hires színmüve tárgyában indítottak a szerző jogutódai egy színházi igazgató ellen, ki a darabot nálunk előadatta. A bíróságok * vétkességet nem láttak fennforogni. Igaz, úgymond az indokolás, hogy a ((Központi Ertesitő»-nek 1898. évi 28. számában megjelent a hivatalos értesités, mely szerint a nevezett színműnek Magyarországon való előadására a jogot a szerző magának tartotta fenn. Ámde az alperes beigazolta, hogy ő az 1901. évi május 20-án kelt szerződéssel az előadási jogot B. F. és testv. zene- és színházi müveket kiadó budapesti czégtol vette meg, tehát olyan czégtől, melyről jogosan feltehette, hogy a nevezett műnek fordítási és előadási jogát megszerezhette. Az az eljárása, hogy ö tovább nem kutatta, vajon Á. E.-nek fordítása jogosult-e, avagy hogy a fenntebb nevezett czég az előadási jogot valóban megszerezte-e, sem mulasztást, sem gondatlanságot nem képez, mert a vevő a bejegyzett czégü nyilvános üzletben az annak körébe eső árukat vagy jogosítványokat jó* C. 1908. jun. 2;. 7090/007 sz.