Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - A polgári törvénykönyv előkészítése

68 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. Tehát «elveket» tárgyal újra a bizottság s bizonyos, hogy az «elv» megállapításától annak §-okba foglalt kiépítéséig még hosszú ut vezet. A mostani tárgyalások e szerint a közvetlen czélt: a második tervezet elkészitését, csak kevéssel hozzák közelebb. Ámde egys\er mégis csak meg kell állapodnia a bizottságnak abban, milyen alapelvekre kivánja fektetni az egyes intézményeket. Az első tervezetet megelőzőleg ez csak igen kis mértékben történt ; részben nem volt rá idő, részben ugy látták a szerkesztők, hogy valamelyes §-szerü kidolgozás nélkül az «elvek» tárgyalása üres és meddő. Ezt a hiányt pótolni kell, mielőtt tovább haladhatni és pótolni könnyebben is lehet most, mikor az elvek a Tervezetben már testet öltöttek s a Főelőadmány az egyes elvek összes kapcsolatait a Tervezeten végig felderíteni igyekezett. A bizottság eddigi tárgyalásai, a kezdet elkerülhetetlen nehézségei mellett is, sikereseknek mondhatók ; határozatai nemcsak formai alapot nyújtanak a további munkára, hanem gyakran uj szempontokat is érvényesítenek mind a Tervezet álláspontjával, mind a Főelőadmány javasolta megoldásokkal szemben. Természetes, hogy ezekre a határozatokra — a bizottsági tárgyalással szükségkép velejáró s az egyenletességet veszélyeztető esetlegességektől el is tekintve — fokozottan áll a arebus sic stantibus» záradék : a tárgyalás további menete, sőt nem egyszer maga a kidolgozás fogja kideríteni, hogy egy-egy határozat összhangban áll-e a többivel s hogy önmagában is helyesen valósitható-e meg részleteiben ? A tárgyalások eredményei közül, az intézmények sorrendjében, ezúttal főleg azok jelzésére szorítkozom, a melyek a Tervezettel vagy a Főelőadmánynyal szemben lényegesebb eltérést tartalmaznak. így a személyjog körében mindjárt bizonyos meglepetést kelthet az a határozat, hogy míg a Főelőadmány a teljeskontság korhatárát a 21. évre kívánta leszállítani : addig a bizottság túlnyomó többséggel a mai 2/j.. évet tartotta fenn korhatárul. Irányadó volt az a meggondolás, hogy arra a 21 éves kiskorura, a kinek nincs vagyona, a kiskorúság nem jelent magánjogilag számbavehető akadályt ; a kinek pedig vagyona van, azt mai er köleseink és viszonyaink mellett jobb 24. évéig kiskorúságban tartani. Lényeges enyhítés ezzel szemben, hogy a bizottság a házasságkötés teljeskorusiló hatályát a kiskorúságában nősülő férfire is kiterjeszti, a minek ellensúlya a szükséges beleegyezések nélkül kötött házasság megtámadhatóságában van. Az egyesületi és alapítványi jogot a bizottság legnagyobb részt külön törvényben való szabályozásra utalta ; a ptk.-ben e tekintetben a legszükségesebbre kíván szorítkozni. Csakugyan, ezeknek az intézményeknek közjogi és magánjogi szabályozása annyira egybefolyik, hogy mesterséges szétválasztásuk megboszulja magát; ezenfelül az egyesületi jognál annak Horvát- és Szlavonországokra való kiterjedése is közbejátszik. Persze ez a kikapcsolás az ilyen nebántsvirág-intézményeknél könnyen jelentheti a szabályozás abbanmaradását is.