Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - Tóth Gerő

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. P( Tóth Gerő. Tóth Gerő, a kir. Curia érdemes bírája, a magyar igazságügy szolgálatában eltöltött negyven évi lankadatlan munkásság után nyugalomba vonult. A király ez alkalomból a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. Szép és megérdemelt kitüntetés. Méltó betetőzése a hosszú időn át becsülettel folytatott birói pályának. Tóth Gerő valódi jutalma azonban nem ez a kitüntetés, melylyel pályafutása bezárult. Igazi jutalma egész életén át az a szeretet és közbecsülés volt, a melylyel pályatársai és mindazok, a kik vele érintkezésbe jöttek, egyénisége és működése iránt mindenkor viseltettek. Ennek tudata lehet legkedvesebb emléke és jutalma most, mikor birói székétől és pályatársaitól megválva, a magánéletbe visszavonul. Pedig Tóth Gerő soha sem hizelgett senkinek sem. Egyenes és szókimondó modorában sokszor keserű igazságokat mondott azoknak, a kik meggyőződése szerint arra rászolgáltak. De ezt senki sem vette tőle zokon, mert mindenki tudta, hogy nem személyeskedés, hanem az igazság rendithetetlen hite és szeretete sugalták a kemény szavakat. Határozott fellépése még kezdő alügyész korában összeütközésbe hozta Csemegi Károlylyal, ki akkor államtitkár és szigorúságáról ismert nagyhatalmú férfiú volt. Tóth Gerő, mint kalocsai kir alügyész, egy képviselőválasztás alkalmával keményen elbánt egy kormánypárti főkortessel, kinek viselkedése a választás színhelyén nagy mértékben veszélyeztette a közbékét, sőt a választók testi és életbiztonságát is. Tóth Gerő személyes fellépésével hárította el a veszedelmet, de ezzel természetesen a főkortes további működését is megakadályozta. Eljárásáról táviratilag értesítették az igazságügyminisztert, a ki ennek folytán a renitens alügyészt rögtön maga elé rendelte. Az alügyészt azonban nem a miniszter, hanem Csemegi fogadta. A hatalom tudatának szigorú kifejezésével ült a zömök férfiú mély karosszékében, mikor előtte emelt fővel az alügyész megjelent. Az államtitkár végig mérte őt kicsinylő tekintetével és lehető rideg hangon megleczkéztette viselkedéséért. Szavait így végezte : — Meggondolta-e a királyi alügyész ur, hogy minek tette ki magát és hivatali állását, mikor a felbőszült választókkal, a király nevére való hivat-