Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - A feltételes elítélés és a bíró

A FELTÉTELES ELÍTÉLÉS ÉS A BIRÓ. 45 tói szorosan elválasztani nem lehet. Csupán az összes körülményeknek, a vádlott egyéniségének, életviszonyainak mérlegelése, annak a kérdésnek, hogy forog-e fenn valamely különös méltánylást érdemlő ok, szorgos vizsgálata és a bűncselekmény súlyosságával és a büntetés mértékével való együttes elbirálása hozhatja a birót igazságos és helyes meggyőződésre a büntetés tekintetében. Midőn tehát a büntetés mértékét megállapitja, már lelkében ki kell alakulni ama kérdés eldöntésének is, vajon a büntetés végrehajtását felfüggeszti-e. Hiszen a bűntett és felfüggesztésének intézménye egyrészt a társadalommal szemben a czélszerüségi elven, másrészt a vádlott javára a javitási elméleten alapszik. A számos indok között, a melyek ez intézmény mellett szólanak, egyik legfontosabb a rövid szabadságvesztés büntetésnek legtöbb esetben tapasztalt káros hatása. A midőn tehát a biró arra a meggyőződésre jut, hogy az előbb jelzett két szempontból a vádlotton a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása czélszerütlen és annak erkölcsi kárára szolgál, ha a törvény engedi, oly büntetést fog a vádlottra kiszabni, melynek végrehajtása felfüggeszthető. A czélszerüségi és javitási szempontokat a biró a vádlott egyéniségének legalaposabb vizsgálata után állapithatja meg. A törvény itt igen tág teret enged a mérlegelésre. Általánosan utal a különös méltánylást érdemlő okra. Melyek azok? Az élet viszonyai, a konkrét esetek, a cselekmények rugói oly változatosak, hogy a taxatio veszélyes, mert éppen oly esetet hagyhat ki, a mely különösen megérdemelné a méltánylást. Ha a biró ugy itéli, hogy a vádlott ifjúkori felhevülésből, tapasztalatlanságból, végső analysálásban nemes indokból (hozzátartozói iránti szeretet stb.) követte el tettét, hogy a büntetés végrehajtása ártatlan gyermekeit sújtaná különösebben, hogy nem megátalkodott gonoszságból, csupán a kedvező alkalom felhasználásával könnyelműségből botlott meg, ha a vádlott őszinte megbánást tanusit, az okozott kárt megtériti vagy annak megtérítésére készsége nyilvánvaló; ha azt látja, hogy az erkölcsi