Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 549 C. 1889 jan. 29.* Vádlott megelőző' szóbeli veszekedés folytán a nála levő pisztolyból Cs-re lőtt; a lövés Cs.-t és M.-t találta s az egyiken hat napig, a másikon tiz napig tartott sérülést ejtett. A kir. Ítélőtábla delictumegységet (súlyos testi sértés vétségét 502. §.) állapított meg, mert: •(tekintve, hogy a vádlott ugy Cs.-t, mint M.-t ugyanazzal a lövéssel, tehát egy és ugyanabból az akaratelhatározásból folyó egyetlen cselekménynyel sértette meg: a vádlottnak ez a cselekménye a 96. §. szerinti anyagi halmazatnak nem vehető, hanem csupán a 95. §. alá vonandó olyan cselekménynek ismerendi fel, a mely a btk.-nek két rendeletét sérti». Valóban segélyére jött a kir. ítélőtáblának az a véletlen, hogy a löveg a két sértetten nem egyformán minősülő testi sértést okozott. Ellenkező esetben — ha mindkét sértetten ejtett sérülés könnyű testi sértés vétségének, vagy mindkettő súlyos testi sértés vétségének minősült volna — a btk. 95. §-a alkalmazásának útját állotta volna az, hogy e §. alkalmazhatóságának egyik lényeges feltétele — a büntetőtörvény több rendeletének, megsértése •— hiányzik. A kir. Cuna azonban az elsőbiróságnak súlyos és könnyű testi sértés vétségének anyagi halmazatát megállapító ítéletét hagyta helyben, «tekintve, hogy vádlott a terhére eső cselekményével két különböző egyént, két különböző eredménynyel sértett meg és hogy tette a fennforgó körülmények között egy és ugyanazon egy tárgyra irányított akarat kifolyásának nem tekinthető)). C. 1890 április 10.** Tényállás: Vádlott revolveréből és pedig a felsőbíróságok ítéletei szerint özv. I.-re czélozva lőtt, de nem talált. Erre I. kísérője átkarolta hátulról, ugy hogy csak alsó karjai mozoghattak szabadon ; ily állapotban még öt lövést, tett, melyek közül egy — a harmadik iövés — I.-t könnyen, N.-t súlyosan, a negyedik lövés pedig a lövések zajára lakásából az utczára kisietett P.-t súlyosan megsértette. Az elsőbiróság az özvegy ellen irányuló ölési szándékot bizonyítottnak nem találván, vádlottat N. és P. sérelmére elkövetett két rendbeli súlyos testi sértés miatt — anyagi halmazatkép — itélte el. A kir. Ítélőtábla delictumegységet állapított meg, az özvegy ellen elkövetett szándékos emberölés kísérletét. Az anyagi halmazat kizárását a óo. sz. Dtv.-re alapította. A kir. Curia a szándékos emberölési kísérleten felül vádlottat két rendbeli gondatlanságból okozott súlyos testi sértts vétségében is — anyagi halmazatkép — mondotta ki bűnösnek, azzal az elvi kijelentéssel okolván meg álláspontját, hogy: «az esetben, midőn a tettes mást sértett, mint a kit sérteni akart, az anyagi halmazat csak akkor van kizárva, ha a szándék kivitelére több külön cselekmény nem köveztetett el; abban az esetben azonban, melyben a külön cselekmények különböző eredményeket idéztek elő, a bekövetkezett eredmény az anyagi halmazat szabályai szerint bírálandó el, tekintve tehát, hogy vádlott több lövést tett stb.» * U. o. 18. k. ;7v L — ** U. o. 22. k. 20. I.