Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből VIII. [Fejezet] A bűnhalmazat. 36. r.

BÍRÓI GYAKORLAT. 547 a szándék különbségét fel nem tüntető és csak is eredményében nem azonos cselekmény B.-t illetőleg csupán hatásában változván: az nem állapithatna meg másnemű büntettet, mint a mely K. ellenében elkövettetett: és igy nem képezhetne mást, mint a szándékos emberölés kísérletét»>. Nézetem ez: jogilag igenis lehetséges az, hogy több személy eilen irányuló egyazon cselekmény a személyek mindegyikére vonatkozólag különböző szándékkal vitessék véghez, féltéve, hogy a cselekménynek minősége ennek ténybeli lehetőségét megengedi. Ezt tiltó jogszabály nem létezik. A tételes törvény nem tiltja; a szándék jogi fogalma ki nem zárja. Hogy lövés esetében különböző szándékoknak egy lövésben egyesítése tényleg lehetséges-e, az nem jog, hanem ténykérdés, melyet nem a büntető jogász, hanem a fegwerszakénő van hivatva eldönteni. (L. a 70. j. alatt ismertetett curiai ítéletet) C. 1885. szept. 5-1 Tényállás: Vádlott összeveszett B.-vel es késsel feléje. szúrt. K. elakarta hárítani az egyik szúrást B.-től, minek folytán őt érte a kés. B. is megsérült. A kir. ítélő tábla, aminthogy vádlott két különböző egyénen ki vette el a súlyos testi sértést», anyagi halmazatot állapított meg. A kir. Curia ezt helybenhagyta, mert a K.-n ejtett súlyos testi sértés is «bár másra irányozva, ártani való szándékkal okoztatott». C. 188) : decz. 19.2 Tényállás: Vádlott pisztolylövései nejét megölték; kis fiát súlyosan megsértették. Az elsőbiróság a vádlottat szándékos emberölés bűntettében és ugyanazon bűntett kísérletében mondotta ki bűnösnek. A másodbiróság a kísérlet vádja alól az Erdélyben akkor érvényben volt osztrák BP. 288. §-a alapján a vádlottat felmentette, ellenben bűnösnek mondotta ki a nő ellen elkövetett szándékos emberölés (281. §. 5. bekezdés) és a fia ellen elkövetett s ezzel eszmei bűnhalmazatban álló súlyos testi sértésben. Az eszmei bűnhalmazat megállapítását azzal indokolja, hogy: «vádlott gyermekét az anyára irányzott lövések és ütések által sértvén meg, gyermeke ellenében sem külön bűnös elhatározás nem terhelheti, sem külön ténykedést nem követet} el». Kir. Curia vádlott terhére a nő ellen elkövetett szándékos emberölés bűntettén felül (281. §. 3. bek.) a fiú sérelmére elkövetett ugyanazon bűntettnek kisérietét anyagi halmazatban állapította meg. Az indokolás első sorban kizártnak tekinti, hogy a fiút ugyanaz a lövés sértette meg, a mely a nőnek rögtöni halálát okozta; azután azonban igy folytatja: «De feltéve, hogy a lövések csupán a nőnek voltak légyen szánva, miután vádlott önvallomása szerint tudta és látnia is kellett azt' hogy fia anyja mellett fekszik, az a lövés, a mely ily körülmények között az anyára volt irányozva, a vele közvetlen fizikai érintkezésben levő gyermek ellen is irányzottnak tekintendő. A miből következik, hogy vádlottat két bűntettnek a btkv. 96. §. szerinti halmazata terheli*. C. 1885: július 29.J Tényállás: Vádlott M. ellen, ki őt szóval és tet1 U. o. 7. k. 51. 1- — 2 V. o. 7. k. 269. I. — > U. o. 11. k. 104. 1. ?5*