Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - A végrehajtási törvény novellája

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. tésének felét még e követelésekkel szemben is kiveszik a foglalás alól. Egy további korlátozásról a javaslattal szemben (j. §. bek.) már fentebb megemlékeztünk. Azt hiszszük, hogy sociálpolitikai megfontolások ezt a mai állapottal szemben valóságos visszaesést jelentő «reformot» ép oly kevéssé támogatták, mint azt, hogy a haszonbérbeadó javára a mezőgazdaság folytatásához tartozó lefoglalható vetőmag, igavonó jószág ítb. márczius hó 15-től november hó 15-ig is elárverezhető. Részünkről kétséget tápláltunk ez árverés alól való időleges mentesség ellen a mi törvénykezési viszonyaink között, a hol a hitelezőnek amúgy is hosszú ideig kell várnia, a mig árveréshez jut. Ha azonban a mentesség felállíttatik, akkor a fenn kivételt semmi egyéb ok nem támogathatja, mint a bérbeadott latifundiumok érdeke, a melyeket a mi «sociá!politikai» törvényhozásunk nem kiván érdekeik korlátlan érvényesítésében akadályozni. A végrehajtási eljárás költségeinek csökkentése tekintetében a törvény — ama helyes intézkedésén kívül, hogy az előterjesztésnek jegyzőkönyvbe mondását engedi meg (5. §.) — annyiban is helyes módosítást tartalmaz a javaslattal szemben, hogy a 10 koronán alul való végrehajtások foganatosítását megelőző felszólítás tervét — melynek impraktikus voltára annak idején mi hivtuk föl a figyelmet — elejti. Egyébként azonban még fokozta a javaslatnak ama súlyos igazságtalanságát, a mely az 50 koronán alól való pénzösszeg beh-ajtására irányuló végrehajtásnál a közbenjárási költségeket a hitelezőre hárította, a mennyiben a törvény 4-ik §-a e határt 50 koronáról 100 koronára emeli föl. A javaslat által úgyszólván feleslegessé tett becsüsi állás visszaállítása tekintetében néhány következetlen és nem pontosan szövegezett intézkedést tartalmaz a törvény, a melyeknek közelebbi ismertetése, nem lévén elvi kérdésekről szó, feleslegesnek látszik. Ha még megemlítjük a törvény 19, § ának amaz intézkedését, a mely határozott tilalmat állit fel a végrehajtást szenvedő nevének az árverési hirdetmény közzétételében való megemlítése tekintetében, továbbá azt a nemzeti vívmányt, hogy ezentúl az árverési hirdetményt magyarnyelvű lapban kell közzétenni, az ingatlan végrehajtás fejezetére térhetünk át, a hol 2 lényegesebb újítást találunk. A javaslat 18. §-ával szemben a mi viszonyaink között gyakran túlságosan magas, 20% bánatpénz helyébe a bíróság mérlegelése szerint megállapítandó 5—20%-ra terjedő bánatpénzt vett fel, melynek letétele alól való mentességet a kincstáron kivül az 1889: XXX. t.-cz. 10-ik §-ának 2-ík bekezdése alapján adómentes záloglevelek kibocsátására jogosított és Budapesten székelő részvénytársaságok és szövetkezetek, valamint a központi hitelszövetkezet javára a részükre zálogjoggal megterhelt ingatlan elárverezésénei is kiterjeszti. Nem helyeselhető a törvény 25-ik §-ának az az intézkedése, hogy az, a ki az ingatlanok kikiáltási áránál magasabb ígéretet tett, ha többet "senkisem ígérne, köteles nyomban a kikiáltási ár százaléka szerint meg-