Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - A végrehajtási törvény novellája

TÖRVÉN\ MAGYARÁZAT. állapított bánatpénzt az általa ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészíteni, ígéretének figyelmen kívül hagyásának terhe mellett. Azt hiszszük, helyesebb lett volna e kiegészítésre néhány napi határidőt engedni, melynek sikertelen eltelte esetén vagy visszárverés tartatik, vagy az árverési eljárás folytattatik, minthogy ilykép az árverelés lényegesen meg van nehezítve, mert minden árverelö bizonytalanságban van a felett, hogy mekkora öszszeggel kell magát előre ellátnia. Helyes módosítás a mai törvénynyel szemben a javaslat 22-ik §-a, a mely szerint a végrehajtató a végrehajtási törvény 159-ik §-ának esetén kívül is kérheti az ingatlan megbecsülését, azonban kevésbbé helyeselhető, hogy ez a becslés mindenkor a végrehajtató saját költségén kell hogy történjék. Ezzel elérkeztünk volna az átmeneti intézkedések fejezetéhez, a melyek úgyszólván a tizenkettedik órában kerültek a törvénybe, minthogy a képviselőház is osztotta aggályunkat, a melyet emiitett czikkünkben kifejeztünk, hogy ilyen fontos intézkedések minden korlát nélkül az igazságügyminiszterre nem bízhatók. Ez átmeneti intézkedések körül támadt a legnagyobb harcz, a legnagyobb ellenkezés és pedig nem ok nélkül. A 30 ik §. felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a közpénztárak által fizetendő követelések önkéntes elzálogosítására vonatkozó eljárást rendeleti uton szabályozza. Az érdekelt köztisztviselőnek kívánságára vétetett fel e rendelkezés a törvény szövegébe, a kik felzúdultak ama mentési actio ellen, melyben őket a kormány a szóbanforgó törvényjavaslattal részesíteni akarta. Azt hiszszük, hogy azt a kevés előnyt, melylyel az idevágó mentességek kiterjesztése járhatott volna, is tönkre tették ez egyetlen intézkedéssel. A mai hangulat mellett ugyanis nem lehet kétséges, hogy az önkéntes elzálogosításra e mentességek nem fognak kiterjesztetni. Ezzel pedig elértük azt, hogy a közhivatalnokon behajtja majd követelését ama pénzhitelező, a ki adósának a mentességről való lemondásával eleve biztosította magát, azonban minden egyéb tartozásának a köztisztviselő nem lesz köteles eleget tenni. Már pedig közgazdasági szempontból semmiféle okot nem lehet felhozni a mellett, hogy épen ez a neme a tartozásoknak, melyek rendszerint inproduktiv fogyasztási hitel igénybevételéből erednek, miért részesüljenek előnyben minden egyéb követeléssel szemben.* Még szerencsétlenebb a törvény 51 - ik. ij-a, a mely csak az esetben engedi meg már lejárt, tehát a régi törvény figyelembe vételével megalapított követeléseknek a régi törvény szerint való végrehajtását, ha a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat az uj törvény kihirdetése előtt keletkezett és ha a hitelező az uj törvény kihirdetése előtt jo nappal a végrehajtás elrendelését jogosan kéri, vagy pedig követelését a törvény kihirdetésétől számított 30 napon belül bejelenti és egy éven belül előterjesz* L. Jogállam 1007. év VII. füzet ;óo. old.