Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - A végrehajtási törvény novellája

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. 537 Ez a rendelet a legjobb előkészületi idót s átmeneti állapotot teremti meg a novella által intendált gyökeres reform számára. Epen egy esztendeje emlékeztünk meg ugyané helyen arról a javaslatról, melyet 1907 június hó $-én terjesztett be a végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. t..cz. módosítása és kiegészítése tárgyában a képviselőház elé igazságügyi kormányunk.* A javaslatot rendszerében és kiinduló pontjában elhibázottnak, a részleges reformot aggályosnak jeleztük, igyekeztünk kimutatni, hogy amaz újításokra, melyeket a javaslat czéloz, nemcsak, hogy szükség nincs, hanem azok egyenesen károsak és veszélyesek a mi gazdasági és törvénykezési viszonyaink között. Annak idején e teljes elvi ellenzéssel úgyszólván egyedül állottunk. Még a Magyar Jogászegyletnek a javaslat felett tartott vitáján is, amelyen a részletekre nézve a módosítások egész sora javasoltatott,** éles bírálat tárgya volt ez álláspont, melynek legfőkép azt vetették szemére, hogy a megfontolások, melyekből kiindul, túlságosan teoretikusak, s eredményei a modern jogfejlődés sociálpolitikai irányával ellenkeznek. Időközben a javaslatból az alább érintendő és mint előre jelezhetjük, felette kétes értékű módosításokkal törvény lett. Még ezt megelőzőleg megmozdult az ország közvéleménye is, s a különböző érdekeltségek nálunk majdnem példa nélkül álló — bár sajnos, kissé elkésett — agitácziót fejtettek és fejtenek ki, a törvény életbelépése ellen; magának a törvénynek alig maradt szakasza, mely a legélesebb bírálatot nemcsak a hitelezők részéről, hanem még amaz érdekeltségek részéről is, kiket a javaslat elsősorban akart megvédeni, t. i. az adósok részéről, ki nem hivta volna, Ugylátszik tehát, hogy a javaslat pártolói által elméletinek jelzett kritikánk közelebb állott a gyakorlati körök felfogásához és a gyakorlati élet szükségleteihez, mint a javaslat. Nem kívánjuk annak idején részletesen kifejtett álláspontunkat e helyütt ismételni. Kritikánk lényege az volt, hogy végrehajtási jogunk reformját az általános perrendtartási reform nélkül keresztülvinni lehetetlen, hogy a gyengébb gazdasági alanyok védelmének nem az a módja, melyet a javas* Lásd szerzőnek ((Végrehajtási törvényünk reformjához» c/imü czikkét, a Jogállam 1907. évi 7. füzetének 542—560. oldalain. ** Lásd e vitát a Magyar Jogászegyleti Értekezések XXXVI. köt. 281. füzetében. A képviselőházi tárgyalások kevés értékes anyagot szolgáltattak ; az előadó 1908 jul. i-én tartott beszédében, miután a javaslatot az 15jo-iki augsburgi «Reformation guter Polizeii) cz. jogkönyvre s a körülbelül époly modern Pfalzische Gerichtsordnungra való hivatkozással támogatta, főleg azt igyekezett Fodor Ármin jogászegyleti felszólalása nvomán bizonyítani, hogy a javaslat teljesen előkészített és átgondolt alkotás. A 7. és JI. §§. ismeretes parlamenti története élénk illustrálásai ez állitás alaposságának. Dr. Lengyel Aurél. A végrehajtási törvény novellája.