Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - A végrehajtási törvény novellája

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. lat tesz magáévá a mentességek tágitása és bizonyos végrehajtási költségeknek a végrehajtatóra való hárítása által, hanem a szigorú magánjogi és a sociálpolit'kai elv közti kiegyenlítést olykép kell megvalósítanunk, hogy a fedezeti alap kijelöléséig és biztosításáig a végrehajtást szorgalmazó fél érdekeinek minél szélesebb körű érvényesülést engedünk, azonban a lefoglalt kielégítési alap értékesítésénél módját ejtjük annak, hogy az minél előnyösebben történhessék, az általános áralakulási tényezők hatása alatt, lehetőleg kikapcsolva ama hátrányos befolyást, melyet a kényszereladásnál az adós szűkös vagyoni helyzete az áralakulásra gyakorol. A végrehajtási eljárás czéljával ellentétesnek tartottuk bármily költségnek a hitelezőre hárítását, melyre voltakép az adós adott okot és állást foglaltunk az ellen, hogy az igazságtalan költségátháritást a végrehajtási költségek csökkentése czimén kedvező újításnak tüntcttesék fel. Rámutattunk továbbá arra, hogy telekkönyvi jogunk átfogó reformja nélkül az ingatlan-végrehajtásra vonatkozó néhány újítás csak fél-rendszabály maradhat. Végül aggályunkat fejeztük ki az átmeneti intézkedéseknek közigazgatási hatóságra, az igazságügyiminiszterre való bízásában és épen e legkényesebb kérdés rniatt tartottunk tőle, hogy ha a javaslat a törvényerőre válik: csak fokozza majd végrehajtási eljárásunk hibáit és visszásságait. Előttünk fekszik a végleges törvény szövege, a mely néhány, magában véve helyes eltérést tartalmaz a javaslattal szemben, helylyel-közze! azonban fokozza még annak hibáit és az elvi alap azonossága miatt a fentérintett kardinális hibákon nem is segíthetett. Megtartva azt a csoportosítást, melyet a bevezetésben említett czikkünkben követtünk, a törvénynek a javaslattal szemben való eltéréseit három csoportba osztjuk, aszerint a mint, a végrehajtás alól való mentességekre, a végrehajtási eljárás költségeinek csökkentésére és az ingatlanokra vezetett végrehajtásokra vonatkoznak. A mentességek csoportjában a következő lényegesebb eltéréseket találtuk a javaslat és a törvény között : Míg a javaslat az intellektuális foglalkozású végrehajtást szenvedőknek hivatásukhoz tartozó könyveit, iratait, munkáit, műszereit és segédeszközeit vétette ki a végrehajtás alól, addig a végleges törvényszöveg igen helyesen csak annyiban állapította meg e tárgyak mentességét, a mennyiben az illető hivatás gyakorlásához «szükségesek» (2. §. 7.). Ugyancsak a szükséghez képest állapította meg a gyógyszertárak berendezésének mentességét (2. §. 8.) ; a 2. §. 9. pontja a kórházak és gyógyintézetek felszereléseit csak annyiban mentesiti a foglalás alól, a mennyiben közkórházról vagy közkórházi joggal felruházott magánkórházról és magángyógyintézetről van szó ; a 2. §. 17. pontja a mentes állatok közé 4 sertést is felvett és a foglalásmentes állatok részére a félévi takarmányon kivül, szalmát, almot is kivesz a foglalás alól. A §. a javaslattal