Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 7. szám - A büntető novella

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. Kételylyel tele, de azért nem bizakodás hijján ; s a törvény által teremtett nehéz helyzet, ha ébreszt is aggodalmakat, megnyugtató érzés, hogy büntetési rendszerünknek e részleges reformja a kriminalitás elleni küzdelemben az eddigieknél tökéletesebb és hathatósabb eszközöket is állit rendelkezésre. A legtöbb aggályt sokakban bizonyára a törvény I. fejezetében szabályozott úgynevezett föltételes elitélés kelti. Van-e létjogosultsága az intézménynek, a törvényhozás szavával immáron végérvényesen eldöntött kérdés. Nem jelenti ez azonban annak biztosítását is, hogy az intézmény az életben be fog válni, sőt sok gyanú jel van arra nézve, hogy az alkalmazás körül érdességek merülnek föl s nehézségekkel kell majd megküzdeni. A bíróság mint intézmény iránt tartozó tisztelet tekintetében nem vélünk véteni p. o. annak hangoztatásával, hogy a büntető birák nagy részének nincs kriminologikus iskolázottsága a büntevők erkölcsi egyéniségének kiösmerésére s cselekvényeik lélektani tényezőinek kifürkészésére. (Az egyetemi tanrendszer tökéletlenségén kívül ennek az a szerencsére már letűnt kárhozatos kinevezési s hivatalbeosztási politika az egyik oka, mely a gyengébb erőket foglalkoztatta a büntető szakmában s a jelesebb birákat a polgári szaknak foglalta le. Ennek hijján pedig az ötletszerű szánalomérzet vagy szentimentális kegyelmezési hajlam dönti el a büntetés végrehajtásának vagy felfüggesztésének kérdését. Nem hallgatható el, hogy nem rendelkezünk még azokkal a tapintatos és hivatásuk magaslatán álló felügyelő tisztviselőkkel, a kik a bíróságot a vádlott személyi viszonyairól, életfolyásáról, egyéniségéről s családi körülményeiről kellő megbizhatósággal tudnák informálni. Ez a birót hézagos tényállás alapján való határozásra utalja. De önmagában az előélet makuláinak konstatálása is nehézségekbe fog ütközni, mert sehol általános nyilvántartás az elitélésekről nem vezettetik ; abban a döntő fontosságú kérdésben tehát, hogy valamely vádlottra nézve nem forog-e fenn a 2. §. 2. pontjában körülirt kizáró ok, jórészt a vádlott bemondására vagy az eljáró hatósági személyek véletlen tudomására kell a bírónak szorítkozni. — Hivatkoznak persze ezzel szemben az alkotandó casier judiciaire-re ; de könnyű belátni, hogy ma a még csak megalkotandó lajstromnak nem vehetjük hasznát. Fél emberöltőnek kell eltelnie, mig azok a bünlajstromok hasznosítható megállapítások alapjául szolgálhatnak. Mindez — önként értetőleg nem paralizálhatatlan, sőt részben idővel maguktól is elmúló — nehézségeknek becses ellenértéke azonban annak a kötelezettségnek törvényi kimondása, hogy a biró egyéniesitsen. A biró ne sablonvádlottat lásson maga előtt, a kire megszokott sémák szerint ráhúzza a szokásos büntetési tételek valamelyikét vagy kiszabja a megszokott tarifális pénzbüntetést. Vizsgálja gyarló eszközeivel is az eléje került egyén életkörülményeit s egyedi sajátosságait, a cselekvény inditó