Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - A BTK. 87. par.-ának értelmezéséhez

A BTK. 87. §-ÁNAK ÉRTELMEZÉSÉHEZ. 39 tetést még leszállitsa és névlegessé változtassa át: de mindez a maga szomorú valóságában is eltörpül, ha meggondoljuk, hogy a kérdés igenleges eldöntése esetében alaposan megváltozik a törvény és a bíróság közötti viszonyról eddig a doctrinában, a közfelfogásban, hogy ne mondjam : az ország alkotmányában is uralkodott nézet. Eddig azt tanultuk az iskolában, de az életben is, hogy a biró a törvény szerint ítéljen és ne a törvény felett, és hogy egyetlen egy esetben rendelkezhetik a biró a törvény helyett — prseter legem — a törvény hézagossága esetében. Ilyenkor törvénypótló a biró működése, a végszükség jogánál fogva. Az élet szabályozást kiván; a jognak tehát nincsenek hézagai, legfeljebb a törvénynek. Ilyenkor a bírónak az esetet, melyre a törvényhozó nem gondolt, abban a szellemben kell eldöntenie, melyben előreláthatólag a törvényhozó intézkedett volna, ha figyelmét a kérdéses eshetőség ki nem kerüli. A felvetett kérdésben törvényünk nem mutat hézagot. A grammatika, a logika és a törvény történetéből kimutatható, hogy a törvényhozó a 16. életévtől a 20. életévig terjedő korban nem látott enyhitési okot, és hogy a 87. §-ba felvett rendelkezés csak ki akarta egyenliteni a halál és életfogytig tartó fegyház viszonylagos szigorát. Ennek a czélzatnak teljesen megfelel a 87. §-ba felvett rendelkezés, mely csak e két büntetésnemet zárja ki, és egyébként positive nem intézkedik. Objectiv hézag tehát nincs. Egészen más alakot ölt a helyzet, ha arra jogosítjuk fel a bíróságokat, hogy oly esetben is, midőn elvi felfogásuk más, mint a törvényhozóé és csakis az ő felfogásuk szerint szükség lett. volna positiv rendelkezésre — a büntetési tétel módosítására és nemcsak a két büntetési nem kizárására — a subjectiv vagy látszólagos hézagot saját belátásuk szerint önkényszerü büntetési tétel felállításával kitöltsék. Ily messzemenő jogositványnyal semmiféle elmélet és semmiféle gyakorlat eddig a bíróságokat fel nem ruházta, és azért volt oly nagy praejudicialis jelentősége a kir. Curia dönté-